Gentoo, és a forrásokat szépen leszedegeted, majd bemásolod a distfiles könyvtárba, meg szépen hozol egy portage shanpshotot. Ha van egy haverodnak gentoo-ja a közelben, akkor jó. Ha nem, akkor meg összedobsz egy livecd-t unionfs-sel, hogy a portage fát és a distfiles könyvtárat mondjuk pendrive-ra mentse, vagy valahova a winyára, ahonnan kiírod majd dvdre.

Szóval felraktam a gentoo-t, használgattam is, viszont szerintem net nélkül elég nyögvenyelõs és nem az igazi. Sõt…
Mindig meg kellett néznem külön, melyik verzió van meg az adott progiból, és a megfelelõ paraméterrel indítani az emerge-t (ui. sokszor frissebb is van a fában, mint amit x hónapja letöltöttem, igaz, néha csak a 3. vagy 4. verziószám növekedett), valamint az ebuild-ek se igen jöttek be, ui. pl. az mc-hez sok felesleges cuccot akar, ami abszolúte nem kell (legalábbis anélkül is mûködik jó pár hete GoboLinux alatt). Az tényleg hasznos, hogy „függõségeket” is kezel, de az a baj, hogy némelyik csak opcionális, anélkül is fordul.
Másik bajom vele, hogy én nem bírom (bírtam) követni, mit hol fordít (lehet, hogy nem is fontos), de kicsit irritált, hogy nem látom.
Az emerge (szerintem) egy „egyszerû” csomagkezelõ, csak elõször az egészet fordítja, majd azt rakja fel. A könyvtárakat meg nem tudom megfelelõen rugalmasan kezelni (Gobo alatt jöttem rá, milyen jó dolog, ha minden progit külön prefix-szel fordít az ember, egyben látja, milyen file-ok tartoznak az adott „csomaghoz”, és enélkül már nem tudok élni 🙁 ).

Szóval egy szó mint száz, belekezdtem egy saját LFS-be, saját konfig-file-rendszerrel, konfiguráló szkriptekkel, symlink alapú csomagkezeléssel,…  Próbálom az egészet a lehete legrugalmasabbra beállítani…

Azért köszi a javaslatot (a nethiány nagy érvágás…)