A Fraunhofer intézet berlini Heinrich-Hertz intézete újra felfedezte az 1000 éves könyveket.

Egy antik könyvet nemhogy mindennapi használatra nem lehet befogni, de a régisége és sérülékenysége folytán már a tartása is különleges ígényeket kíván. Ugynakkor e könyvek csak akkor tündökölhetnek régi fényüknek és értéküknek megfelelően, ha széles olvasóközönség elé tárjuk. Ezt nyilvánvalóan nem lehet, viszont egy egyszerű szkennelt forma meg sem közelíti azt az élményt sem, melyet egy átlagos könyv olvasása, kézbentartása jelenthet.

Mi akkor a megoldás?

Létre kell hozni egy 3 dimenziós könyv sablont és bele kell helyezni a digitalizált szöveget, melyet a megírt motor a mindenkori könyvlap-állapot formájába trenszformál, így a már gyerekjátékokban is bejáratott, kézmozdulatokat felismerő berendezéssel elérhetjük, hogy az olvasó kézzel lapozgassa például a múzeumokban a régi könyveket akár egy 3 dimenziós kijelzővel.

De e technika – természetesen – nem áll meg itt, hisz a virtuális könyvet nem köti a valóság, így a tartalma tetszőlegesen nagyítható, kicsinyíthető, vagy bárhova elhelyezhetünk egy fizakailag létező könyvjelzőnél sokkal hatékonyabbat.

Természetesen eddig is léteztek már virtuális könyvek, de azok nem 3 dimmenziósak voltak. Most viszont a technológiai változásoknak és elterjettségüknek köszönhetően egy 3 dimmenziós kézzel lapozható lapozható könyvünk is lehet. Innen már csak egy lépés, hogy orrunkkal is érezhessük a könyvlapok illatát, vagy más technológiai berendezésekkel olyan érzésünk legyen, mintha fizikailag is megérintenénk őket.