- This topic has 4 hozzászólás, 4 résztvevő, and was last updated 21 years, 7 months telt el by
.
-
Bejegyzés
-
egyszerû: az int 2 byte-os, a *(char*)&x pedig az x címére mutató mutató által mutatott egy byte 🙂
ezt nem tudom normálisan elmagyarázni…
szóval egyetlen byte-ra mutat, ez a két byte-os int fele, és itt vagy 0 van, vagy 1egyszerû: az int 2 byte-os
Az int a gcc alatt soha nem volt 2 bájtos, hanem 4 bájtos. Ha nem hiszed:
printf(„int mérete: %dn”, sizeof(int));*(char *)&x
ez 3 részbõl áll össze:
&x: az x változó címe
(char*)&x: az intre mutató pointer átállítása char típusra mutatóra
*(…): a zárójelben levõ mutató átkonvertálása hivatkozásra
így talán kicsit jobban érthetõ:
*((char *)(&x))
Kizárólag a lényegét tekintve a (char)x -re hasonlít, de nem értéket konvertál, hanem az x változó legelsõ bájtját adja vissza.Az (int)1 érték így tárolódik a memóriában (a címek növekvõ sorrendben vannak, 0. 1. 2. 3. bájt):
Little-endian: 01 00 00 00
Big-endian: 00 00 00 01Ha esetleg nem lenne világos mindkettõ formátum, akkor írok két példát:
Big-endian: az arab számok írásának sorrendje balról jobbra történõ írás esetén (pl. magyar, angol). Ilyenkor a legnagyobb helyiérték kerül a legelsõ helyre.
Little-endian: az arab számok írása arab nyelvi környezetben (jobbról balra). A kisebb helyiérték lesz elõször leírva.Legyen p (int*), és r (char*) típusú pointer. Ilyenkor az r = (char*)p kiértékelése így történik:
Big-endian: r = p + 3;
Little-endian: r = p;
Az elsõt egyes RISC processzorok alkalmazzák, míg pl. az x86 architektúra az utóbbit alkalmazza.Sziasztok!
Amit elmondtatok az ok, de hogy lehet mondjuk ezzel a módszerrel az int különbözõ bytejaihoz char pointert rendelni, hogy pl. az egyes byteok értékeit karakterként iratnám ki.
- Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.
legutóbbi hsz