Sziasztok!

Azt szeretném felmérni, hogy mi az általános véleményetek az új projektek indításáról. A kernel magyarítása kapcsán merült fel ez a kérdés bennem.

Ezekre a kérdésekre adott válaszokra is kíváncsi lennék:
– Miért ciki felvállalni valamit?
– Mi okozhatja a „mér’ pont én, majd inkább más megcsinálja” mentalitást?
– Mi okozhatja az „úgysem sikerül, így minek elkezdeni?” mentalitást?
– Miért nem segít a többség a tesztelésben, ha másban nem tud?
– Miért nem lehet itt Magyarországon – akár minimális – támogatást szerezni?

gabaman
[align=right][snapback]96032[/snapback][/align]

kicsit konkrétabb válasz: nálam egyszerûen nem ment a patch és miután eltaláltam larry irc szobájába, gondoltam ott teszem föl a kérdést mi a teendõ.

kicsit konkrétabb válasz: nálam egyszerûen nem ment a patch és miután eltaláltam larry irc szobájába, gondoltam ott teszem föl a kérdést mi a teendõ.

„- Miért ciki felvállalni valamit?”
Véleményem szerint nem ciki felvállalni semmit sem. De hogy választ is adjak, szerintem az az oka, hogy születésünk óta arra vagyunk nevelve, hogy egyet értsünk a többséggel, hogy „tartozzunk valahova” és azt sajátunknak tekintsük. Talán az a helyes válasz, hogy félünk, mert ha felvállalunk valamit, akkor ki vagyunk szolgáltatva mások véleményének, hozzáállásának, hangulatának. Személyes tapasztalatom pont a Linuxszal kapcsolatban: a suliban az Xp az „ász”. Eddig akárkivel beszéltem és szóba került, hogy én Linuxot használok, az mind (mint remek hozzáértõ) alaposan kioktatott, hogy az mekkora szemét.

– Mi okozhatja a „mér’ pont én, majd inkább más megcsinálja” mentalitást?
A mai diákok, ifjak 60-70% nem szeret dolgozni. Miért? Mert ezt tanulta egész életében -> gyakran kivesznek a gyerek kezébõl minden munkát azzal az indokkal, hogy ‘neked most a tanulással kell törõdni, majd megcsinálom helyetted’. Tanulás helyett meg ugye játszottunk 🙂 . Mit tanul az illetõ ebbõl? Majd valaki megcsinálja úgyis helyette…

– Mi okozhatja az „úgysem sikerül, így minek elkezdeni?” mentalitást?
Az a remek ösztönzõ, vidám, optimista közeg amiben sokan élünk.

– Miért nem segít a többség a tesztelésben, ha másban nem tud?
Saját nevemben tudok csak szólni -> segítenék én, sõt rengeteg tervem, ötletem, dolgom van, amit véghez akarok vinni, de az idõm nagy részében most sulival foglalkozom.

– Miért nem lehet itt Magyarországon – akár minimális – támogatást szerezni?
Aki kezeli a pénzt az nem ért a dologhoz -> neki lehet ám magyarázni, ha egyszer nem érti akkor bizos ‘hülyeségrõl van szó’.
Ha a támogató nem lát benne üzletet… Még eléggé olyan állapotban van az ország, hogy mindenbõl pénzt akarunk csinálni (véleményem szerint)

Sziasztok!

Azt szeretném felmérni, hogy mi az általános véleményetek az új projektek indításáról. A kernel magyarítása kapcsán merült fel ez a kérdés bennem.

Ezekre a kérdésekre adott válaszokra is kíváncsi lennék:
– Miért ciki felvállalni valamit?
– Mi okozhatja a „mér’ pont én, majd inkább más megcsinálja” mentalitást?
– Mi okozhatja az „úgysem sikerül, így minek elkezdeni?” mentalitást?
– Miért nem segít a többség a tesztelésben, ha másban nem tud?
– Miért nem lehet itt Magyarországon – akár minimális – támogatást szerezni?

gabaman
[align=right][snapback]96032[/snapback][/align]

1.) egyetértek ebben razolival… mondjuk én ott vagyok az eltérés, h büszkén felvállalom magam. az más kérdés, h az osztály 3/4-ed része gyûlöl engem, amiknek bizonyos sztereotípiák az okai (pl, h aki szeret „gépezni”, az fanatikus játékos, és napi 25 órát játszik)… valamint az, h én nem vagyok szokványos ember [belsõleg], és ugye az emberekben még él a falkaszellem, hogy aki nem belevaló, azt ki kell onnan taposni… ezért sokan követik a nyájat… nekem is van (ill már csak volt) olyan haverom, aki egy ideig azért nem állt velem szóba, mert a többiek nagyon rémszálltak, és õ sem akart kilógni a sorból. most csodálkozik, h én nem állok szóba vele…
és még az az érdekes, h a nyáj nem csak azt tapossa ki, aki nem beleillik az õ világképükbe, hanem azt is, aki szimpatizál az illetõvel… „nem csak a daganatot vágják ki, hanem a körülötte lévõ egészséges szövetet, nehogy újra elõjöjjön a baj”.
ez szvsz elkeserítõ, h az emberek többsége csak az elõítéletei és a népbe táplált elõítéletek alapján dönt és ítél meg embereket. az ilyen emberek „elõregyártott” életet élnek, személyiségsémákat követnek, és teljesen ki vannak szolgáltatva, és szó szerint madzagon rángatják õket…
ehh… de elkalandoztam az eredeti témától ^^

2.) népbutítás, és a média. mondok erre egy példát amerikából.
egy nõre rátámadtak késsel az utcán. kb 50-en látták az esetet, de senki sem hívta se a rendõrséget, se a mentõket, nehogy belekeveredjen vmibe.
valamint ugye lustaság is van, de bõven… és megszokták az emberek, h mindent kézhez kapnak készen, csak klikk, és úgy tûnik, mintha mûködne.

3.) nézz körül magyarországon, vagy csak úgy az egész világon, és akkor felesleges a kérdés.

4.) pl az én esetemben arról van szó, h nincs idõm. a többiek nevében nem tudok nyilatkozni.

5.) ismét razoli-ra hivatkozok.

Elõbb általánosságban írtam mindenrõl. Ettõl függetlenül vállalom magam. Aki elfogad így, azt megbecsülöm, aki nem azzal meg nem kell törõdni…
Pont ilyesmirõl, valamint a kommunikációról kell holnap elõadást tartanom ééés sehol sem tartok  😀  😀
bye
[align=right][snapback]96063[/snapback][/align]

mint kommunikáció szakos hallgató úgy gondolom, hyog tudok segíteni 🙂