Szeretem a jó sztorikat, és nem szeretem ha egy kritkus, esztéta vagy irodalom történész megmagyarázza hogy miért szeretek valamit, vagy miért nem, és egyenesen gyûlölöm ha kötelezõvé teszik hogy szeressem!
Mitõl jó egy sztori? – talán attól hogy adja magát és megfelel a hangulatomnak. Leggyakrabban kikapcsolódni szeretek és akkor nyúlok ilyesmihez. Tehát nem igen kedvelem a realisztikus drámákat, hosszú unalmas család történeteket. Viszont szeretem az ismeret terjesztéssel kapcsolódó sztorikat, különösen ha humoros…

Mitõl jó egy történet? Hmmm…
Ez egy fogós kérdés.

A legroszabb, amikor ez megvan, de a tehetségtelenség miatt az író-rendezõ-akárki nem tud megfelelõ megoldást nyújtani. (Mátrix, The Game Finchertõl). Vagyis: felizgat, de aztán ***hatod.
[align=right][snapback]104876[/snapback][/align]

Az, hogy egy történetnek nincs megoldása, vagyis nincs lezárva az éppenséggel, lehet jól átgondolt írói, rendezõi elképzelés eredménye (Zabhegyezõ, Hét szamuráj, Két félidõ a pokolban), ezeknek a történeteknek az a lezárása, hogy nincs megoldás, ott a nagy bombóc aztán csinálj vele amit akarsz, és bizony igen sokáig el is kell rajta gondolkozni, rágódni, már persze, ha az epikát nem akarod átugorni.

Az, hogy egy történetnek nincs megoldása, vagyis nincs lezárva az éppenséggel, lehet jól átgondolt írói, rendezõi elképzelés eredménye (Zabhegyezõ, Hét szamuráj, Két félidõ a pokolban), ezeknek a történeteknek az a lezárása, hogy nincs megoldás, ott a nagy bombóc aztán csinálj vele amit akarsz, és bizony igen sokáig el is kell rajta gondolkozni, rágódni, már persze, ha az epikát nem akarod átugorni.
[align=right][snapback]104884[/snapback][/align]

nem lezárt történet: hellsing (nem a van hellsing!), elfen lied
itt meg tudták oldani rendesen a dolgot;
a mátrix meg egy jó film… lehetett volna. ha pl nem lenne olyan hatásvadász a 2-3, meg ha nem a cgi lenne benne a mérvadó, hanem talán a történet; az 1-nek volt egy jó alapötlete, de nem tudták rendesen kidolgozni, a karakterek nem eredetiek, nincsenek rendesen kidolgozva;
filmek közül a kedvencem a hero c kínai mestermû; jó történet, nagyon kidolgozott karakterek, „sokminden van a felszín alatt”, van mondanivalója, és nagyon látványos (és ott a látványnak se az az értelme, hogy „bámuljá’ paraszt, oszt gyere a moziba bazze”, hanem inkább ilyen „eposzi túlzás”, azaz csak a karakterek nagyságát, és két nagy karakter összecsapásának a nagyságát hangsúlyozzák); meg pl érdekes még a 3-as tagolódása is a filmnek; ez az a film, amit kár kihagyni;

amúgy nem feltétlen baj, ha kiszámítható a történet, csak úgy sokkal nehezebb; lásd elfen lied, ahol kb-re tudod a végét (mondjuk az igaz, h váratlan csavar van a végén), tudod h Lucy össze fog csapni azzal a sokvektoros csajjal, és ez kelti a feszültséget; tudod, h értékvesztés fog bekövetkezni, de mégis reménykedsz abban, h elkerültetik…
az elfen lied az mesteri példéja a jó befejezésnek, ugyanis pont a történet csattanója maradt ki; szóval garantált, h megnézem a következõ sorozatot, ha lesz ^^
vagy pl ott a neon genesis evangelion, aminek meg 2 befejezése van, és a nézõre van döntve, h melyiket válassza;