Most hirtelenjében nem tudom, mi az ikonok szokásos kiterjesztése, talán .ico? Bár lehet, hogy az csak win alatt. Mindegy, tegyük fel, hogy így van. Ezesetben valahogy a
/System/Links/Shared
könyvtárat kell átnézni, mert Gobo alatt az efféle erőforrások mint a képek, ikonok, stb egy progi esetén a

/Programs/progineve/verziószám/Shared

alá vannak téve, s ez a könyvtár a /System/Links/Shared alá van besymlinkelve.

Különben meg abban igazad van, hogy az is logikus rendezési elv lenne, hogy a progik alkotórészeit típusuk szerint raktározzuk. De:

1. Én messze gyakrabban vagyok kíváncsi arra, hogy egy adott progihoz (csomaghoz) mi tartozik, s erre sokkal ideálisabb a Gobo szervezési elve.
2. Így egy elegáns csuklómozdulatta kitörölhetem a /Programs -ból a nekem nem kellő könyvtárat, s máris megvolt az uninstall, ha nekem úgy tetszik. Azaz a rendszer jobban hekkelhető.
3. A típus szerinti rendezési elvet a hagyományos módszer sem tartja tiszteletben, mert aszerint az összes végrehajtható állomány egyetlen könyvtárba kéne kerüljön, pld a /bin -be, de nem úgy van mert van mellette olyan is hogy

/sbin
/usr/bin
/usr/sbin
/usr/local/bin
/usr/local/sbin is talán
meg /opt

és még ki tudja mi minden! Még az etc-ből is van egy plusz könyvtár az /usr-ben vagy az /usr/local-ban már nem emlékszem melyikben. Meg minden más vacakságból is. Szörnyű kavar az egész. Na most ha megbolondul valamiért a csomagkezelő, vagy én magam hekkelgetek valamit, s nem jól sikerül, ezt megjavítani rémálom, majdnem képtelenség. Gobo alatt sokkal könnyebb, mert tudom, hogy a hiba okvetlenül VAGY a /Programs/progineve könyvtárban keresendő, VAGY a /System/Links alatti bejegyzéseknél lett elszúrva valami, valszeg ott törött valamelyik link, vagy nincs is olyan link, más baj nemigen lehet. És kész!

Itt ti amiatt utáltok, mert lelkesedem a gobóért. Nem értitek ennek okát. Nos én Uhu1.1-el kezdtem, s másokkal ellentétben még jól emlékszem első linuxos heteimre. Biztosítok róla minden gúny nélkül mindenkit, hogy Linuxra áttérésem messze legnagyobb problémája (>90%) az volt, hogy mi ez a szar a könyvtárrendszerben. Hogy valami hol itt van, hol ott van. Én ugyanis nem nulla számtech tapasztalattal jötte a Linuxba, és rögvest nemcsak kezelni, de megismerni akartam a rendszert. Engem nem elégített ki, hogy valami misztikus, „csomagkezelő”-nek nevezett varázslóprogi feltesz nekem valamit VALAHOVÁ, amiről azt sem tudom hol van. Érteni akartam, mit hová miért…

Amióta gobózom, a rendszert tényleg uralom. És sokkal többet tanultam a Linuxról is. Mostanában már a fejfájásokat nekem legfeljebb a függőségek okozzák, s hogy nem értem/ismerem még a configure és make szintaktikáját.

Gondolj arra is kérlek, az az elv hogy egy progihoz tartozó minden állomány ugyanott legyen, örökké használható, logikus elv. A típus szerinti rendezés nem igazán, mert tegyük fel a jövőben szagmintákat is le tud játszani a hipermultimédiás számítógép, s akkor kitaláljuk majd, hogy a szagminták állományainak kiterjesztése .bűz és akkor minden progi ezen állományait elhelyezzük egy
/bűz
könyvtárba? Igen, de a nagyon büdös, s emiatt veszélyes mert ájulást okozó rendszerprogik szagjai fontosabbak, azokat csak a rencergizda szimatolhassa, akkor lesz egy
/sbűz
könyvtár is. De az user is akar szagmintákat tárolni, s ő akkor ugye a barátnője genitáliáinak halszagát csak a
/usr/bűz könyvtárba pakolhatja, kivéve ha ez neki valamiért nagyon fontos, mert a legújabb ablakkezelőt telepítette fel, amit már szellentéssel is vezérelhet, ahhoz is kell szagminta, na az a
/usr/sbűz könyvtárba kerülhet. Bár lehet hogy nem jól írom, mert ezek igazából a
/usr/local/bűz illetve
/usr/local/sbűz könyvtárakba kerülnek majd, ha valaki nagyokos azokat is kitalálja! De lesznek opcionálisan választható bűzikék is, vagy esetleg optimális bűzök amik nagyon szuperek (feromontartalmúak pld. „Ettől minden bagzó kutya utánad kezd loholni!” – reklámmal), s ezek ugye a /optbűz könyvtárba kell kerüljenek. Vagy a /opt/bűz -be?

S ezt a rémálmot el kell majd játszani minden egyes új fájltípusnál?! Na ne!

Vagy ugye, azt mondják a bűzikék nem olyan fontosak, egyszerű shared állományok, menjenek a többi közé! Na de akkor meg az egyetlen nagy szeméthalom, amiben minden benne van, akkor semmit nem ér a típus szerinti rendezés, akkor pedig már logikus hogy ha típus szerint nem rendezzük a fájlokat, legalább hovatartozás szerint legyen rendezve, az meg éppen pontosan a gobo-elv.

Én nem tudom, most mi hova tartozik…

Most hirtelenjében nem tudom, mi az ikonok szokásos kiterjesztése, talán .ico?

Windows esetében tudtommal igen.

1. Én messze gyakrabban vagyok kíváncsi arra, hogy egy adott progihoz (csomaghoz) mi tartozik, s erre sokkal ideálisabb a Gobo szervezési elve.

Például windows is tök jó: c:Program Files[Program neve].

2. Így egy elegáns csuklómozdulatta kitörölhetem a /Programs -ból a nekem nem kellő könyvtárat, s máris megvolt az uninstall, ha nekem úgy tetszik. Azaz a rendszer jobban hekkelhető.

Én erre jelenleg a csomagkezelőt használom. Megkeresem a programot a neve alapján, rábökök, hogy törölje, és azt mondom hogy törölje. És kitörli a programot. Bár igen halkan megjegyzem, hogy nem nagyon szoktam programot törölni, esetleg havonta, főképp, ha kerestem egy adott célra egy programot, de az mégse váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

3. A típus szerinti rendezési elvet a hagyományos módszer sem tartja tiszteletben, mert aszerint az összes végrehajtható állomány egyetlen könyvtárba kéne kerüljön, pld a /bin -be, de nem úgy van mert van mellette olyan is hogy….

Erre csak azt tudom mondani, hogy egy átlagfelhasználót ez továbbra se izgat. Tudom, hogy Te nem vagy átlagos. És még azt is el tudom képzelni, hogy bizonyos keretek között még a rendszergazdák is szarnak erre.

Szörnyű kavar az egész.

Mint minden ismeretlen dolgot, venni kell a fáradtságot és meg kell tanulni, hozzá kell szokni.

Na most ha megbolondul valamiért a csomagkezelő, vagy én magam hekkelgetek valamit, s nem jól sikerül, ezt megjavítani rémálom, majdnem képtelenség.

A csomagkezelő azért bolondul meg, mert a drága felhasználó hekkelget valamit, és elkúrja. Ezért nem szabad ész nélkül hekkelgetni.

Itt ti amiatt utáltok, mert lelkesedem a gobóért.

Speciel én nem utállak, hozzászólásom végén leírom, hogy miért.

Nos én Uhu1.1-el kezdtem, s másokkal ellentétben még jól emlékszem első linuxos heteimre.

Én spec. emlékszem ezekre a hetekre, feltehetőleg egy azon évben kezdhettük a linuxozást, legalábbis nekem is az uhu 1.1 volt az első linuxom. És első problémám az volt, hogy hol van a c: és d: meg az a: meghajtó. Úgy gondoltam, hogy olyan mint a windows. De rá kellett jönnöm hogy nem.

Biztosítok róla minden gúny nélkül mindenkit, hogy Linuxra áttérésem messze legnagyobb problémája (>90%) az volt, hogy mi ez a szar a könyvtárrendszerben. Hogy valami hol itt van, hol ott van.

Nem tudom pontosan mi az oka, hogy ennyire érdekel, hogy egy programhoz tartozó dolog hol van. A csomagkezelő tudja, és ez a lényeg. A csomagkezelőben meg lehet nézni, hogy mit hova pakol, és tapasztalatom szerint egy disztribúció hivatalos csomagjai az adott tipusú fájlokat egy helyre teszik. Jó igaz, többnyire – ld. kde esete.

Én ugyanis nem nulla számtech tapasztalattal jötte a Linuxba, és rögvest nemcsak kezelni, de megismerni akartam a rendszert. Engem nem elégített ki, hogy valami misztikus, „csomagkezelő”-nek nevezett varázslóprogi feltesz nekem valamit VALAHOVÁ, amiről azt sem tudom hol van. Érteni akartam, mit hová miért…

Ez ebből a hozzászólásodból számomra kiderült. Te Windowsos tudással felvértezve jöttél a linuxba, úgy gondoltad illetve most is úgy gondolod hogy a windows tudásos elég ahhoz hogy elboldogulj a linux világában is, mert (ha értesz a windowshoz)=(értesz a számítógépekhez)
Amikor linuxozni kezdtem, nekem is elég „jó” windowsos tudásom volt, de már az első héten rájöttem, hogy ez alig ér valamit a linux világában. Erre nem ártana végre, ha rájönnél Te is.

Amióta gobózom, a rendszert tényleg uralom. És sokkal többet tanultam a Linuxról is. Mostanában már a fejfájásokat nekem legfeljebb a függőségek okozzák, s hogy nem értem/ismerem még a configure és make szintaktikáját.

Én a rendszert nem uralom, hanem használom.

Gondolj arra is kérlek, az az elv hogy egy progihoz tartozó minden állomány ugyanott legyen, örökké használható, logikus elv.

Tehát az általad mélységesen gyűlölt Windowsnak van a leglogikusabb rendezési elve. Erre rájöttél, amikor még windows-t használtál. Aztán váltottál linuxra, bizonyára azért mert lefagyott sokszor a géped, meg vírusos volt, de a linuxban nem tudtál jól kiigazodni, ezért kerestél egy olyan linuxot, mely pontosan ugyanúgy épül föl mint a drágaszágod.

Na de akkor meg az egyetlen nagy szeméthalom, amiben minden benne van, akkor semmit nem ér a típus szerinti rendezés, akkor pedig már logikus hogy ha típus szerint nem rendezzük a fájlokat, legalább hovatartozás szerint legyen rendezve, az meg éppen pontosan a gobo-elv.

Nem ez eredetileg a Windows elve. (ebben nem vagyok teljesen biztos, de hogy a windows előbb tudta ezt magáének mint a gobo, abban teljesen)

Speciel én nem utállak. Egyszerűen röhejesnek tartalak, bár mindig élvezem a hozzászólásaidat itt is és máshol (hup.hu) is, meg az arra érkező válaszokat. Iszonyatosan lehet rajtuk derülni, hogy osztod az észt, és nálad jóval okosabbak hiába figyelmeztetnek hogy hülyeséget állítasz, miután kifogy az érveidből nekiállsz személyeskedni, mégpedig úgy, hogy előtte kijelented, hogy a személyeskedést nem Te kezdted, hanem a másik.

Bocsánat, hogy ide írtam e hozzászólást, pakolom is át rögvest.
(A dőlt betűs szavakat kihagytam eredetileg, de azok nélkül is nagyon élvezetes a hozzászólásom.)

Most hirtelenjében nem tudom, mi az ikonok szokásos kiterjesztése, talán .ico?

Windows esetében tudtommal igen.

1. Én messze gyakrabban vagyok kíváncsi arra, hogy egy adott progihoz (csomaghoz) mi tartozik, s erre sokkal ideálisabb a Gobo szervezési elve.

Például windows is tök jó: c:Program Files[Program neve].

2. Így egy elegáns csuklómozdulatta kitörölhetem a /Programs -ból a nekem nem kellő könyvtárat, s máris megvolt az uninstall, ha nekem úgy tetszik. Azaz a rendszer jobban hekkelhető.

Én erre jelenleg a csomagkezelőt használom. Megkeresem a programot a neve alapján, rábökök, hogy törölje, és azt mondom hogy törölje. És kitörli a programot. Bár igen halkan megjegyzem, hogy nem nagyon szoktam programot törölni, esetleg havonta, főképp, ha kerestem egy adott célra egy programot, de az mégse váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

3. A típus szerinti rendezési elvet a hagyományos módszer sem tartja tiszteletben, mert aszerint az összes végrehajtható állomány egyetlen könyvtárba kéne kerüljön, pld a /bin -be, de nem úgy van mert van mellette olyan is hogy….

Erre csak azt tudom mondani, hogy egy átlagfelhasználót ez továbbra se izgat. Tudom, hogy Te nem vagy átlagos. És még azt is el tudom képzelni, hogy bizonyos keretek között még a rendszergazdák is szarnak erre.

Szörnyű kavar az egész.

Mint minden ismeretlen dolgot, venni kell a fáradtságot és meg kell tanulni, hozzá kell szokni.

Na most ha megbolondul valamiért a csomagkezelő, vagy én magam hekkelgetek valamit, s nem jól sikerül, ezt megjavítani rémálom, majdnem képtelenség.

A csomagkezelő azért bolondul meg, mert a drága felhasználó hekkelget valamit, és elkúrja. Ezért nem szabad ész nélkül hekkelgetni.

Itt ti amiatt utáltok, mert lelkesedem a gobóért.

Speciel én nem utállak, hozzászólásom végén leírom, hogy miért.

Nos én Uhu1.1-el kezdtem, s másokkal ellentétben még jól emlékszem első linuxos heteimre.

Én spec. emlékszem ezekre a hetekre, feltehetőleg egy azon évben kezdhettük a linuxozást, legalábbis nekem is az uhu 1.1 volt az első linuxom. És első problémám az volt, hogy hol van a c: és d: meg az a: meghajtó. Úgy gondoltam, hogy olyan mint a windows. De rá kellett jönnöm hogy nem.

Biztosítok róla minden gúny nélkül mindenkit, hogy Linuxra áttérésem messze legnagyobb problémája (>90%) az volt, hogy mi ez a szar a könyvtárrendszerben. Hogy valami hol itt van, hol ott van.

Nem tudom pontosan mi az oka, hogy ennyire érdekel, hogy egy programhoz tartozó dolog hol van. A csomagkezelő tudja, és ez a lényeg. A csomagkezelőben meg lehet nézni, hogy mit hova pakol, és tapasztalatom szerint egy disztribúció hivatalos csomagjai az adott tipusú fájlokat egy helyre teszik. Jó igaz, többnyire – ld. kde esete.

Én ugyanis nem nulla számtech tapasztalattal jötte a Linuxba, és rögvest nemcsak kezelni, de megismerni akartam a rendszert. Engem nem elégített ki, hogy valami misztikus, „csomagkezelő”-nek nevezett varázslóprogi feltesz nekem valamit VALAHOVÁ, amiről azt sem tudom hol van. Érteni akartam, mit hová miért…

Ez ebből a hozzászólásodból számomra kiderült. Te Windowsos tudással felvértezve jöttél a linuxba, úgy gondoltad illetve most is úgy gondolod hogy a windows tudásos elég ahhoz hogy elboldogulj a linux világában is, mert (ha értesz a windowshoz)=(értesz a számítógépekhez)
Amikor linuxozni kezdtem, nekem is elég „jó” windowsos tudásom volt, de már az első héten rájöttem, hogy ez alig ér valamit a linux világában. Erre nem ártana végre, ha rájönnél Te is.

Amióta gobózom, a rendszert tényleg uralom. És sokkal többet tanultam a Linuxról is. Mostanában már a fejfájásokat nekem legfeljebb a függőségek okozzák, s hogy nem értem/ismerem még a configure és make szintaktikáját.

Én a rendszert nem uralom, hanem használom.

Gondolj arra is kérlek, az az elv hogy egy progihoz tartozó minden állomány ugyanott legyen, örökké használható, logikus elv.

Tehát az általad mélységesen gyűlölt Windowsnak van a leglogikusabb rendezési elve. Erre rájöttél, amikor még windows-t használtál. Aztán váltottál linuxra, bizonyára azért mert lefagyott sokszor a géped, meg vírusos volt, de a linuxban nem tudtál jól kiigazodni, ezért kerestél egy olyan linuxot, mely pontosan ugyanúgy épül föl mint a drágaszágod.

Na de akkor meg az egyetlen nagy szeméthalom, amiben minden benne van, akkor semmit nem ér a típus szerinti rendezés, akkor pedig már logikus hogy ha típus szerint nem rendezzük a fájlokat, legalább hovatartozás szerint legyen rendezve, az meg éppen pontosan a gobo-elv.

Nem ez eredetileg a Windows elve. (ebben nem vagyok teljesen biztos, de hogy a windows előbb tudta ezt magáének mint a gobo, abban teljesen)

Speciel én nem utállak. Egyszerűen röhejesnek tartalak, bár mindig élvezem a hozzászólásaidat itt is és máshol (hup.hu) is, meg az arra érkező válaszokat. Iszonyatosan lehet rajtuk derülni, hogy osztod az észt, és nálad jóval okosabbak hiába figyelmeztetnek hogy hülyeséget állítasz, miután kifogy az érveidből nekiállsz személyeskedni, mégpedig úgy, hogy előtte kijelented, hogy a személyeskedést nem Te kezdted, hanem a másik.

(A dőlt betűs szavakat kihagytam eredetileg, de azok nélkül is nagyon élvezetes a hozzászólásom.)

Na, azért valótlanságokat ne állítsunk! 😉