Én más szemszögből kritizálok. 🙂

Tehát a szövegszerkesztő ismerete csodákra képes…
Gondolok most arra, hogy egy dokumentumban nem csak Alapértelmezett szövegrész van.
Vannak címsorok, amelyekkel könnyen lehet navigálni NAGY dokumentumokban.
Bár ez még nem NAGY. De használata megkönnyíti a munkát.
Elég sok mondat összefolyik az előzővel, holott a témája már más.
Illik enter ütni, hogy új bekezdésbe kerüljön.
Van néhány bekezdés amely beljebb van, s van amelyik nincs.
Megkockáztatnám a bekezdések elötti távolság használatát is, illetve rendet vágnék abban a káoszban is, ami most van. Van olyan alcím, amely után sima enterrel lett távolság a tartalmi szövegtől, de van olyan is, ahol már a térköz lett használva. Ennek használata a javallott inkább.

Én nem raknám középre a dokumentumban található alcímeket. De továbbmegyek soha nem választanám el kötőjellel. Pld. A „függőségek feloldása” esetében.

De kinek a pap, kinek a papné.

Van néhány mondat, aminek se füle se farka.
Létezik a magyarban a vessző is, mint csodálatos pihentető, és hangsúly hordozó.

A nyelvtanban kisbetu a szakértő.

Talán még az iniciálét is elővenném, megnézni, hogy miként mutat.

A szó elválasztás rendszerében is káosz van. Vannak sorok, ahol hatalmasak a térközök, mivel ott nem volt szóelválasztás, s vannak sorok ahol a szavak normálisan el vannak választva kötőjellel.

Fattyú és árvasorok tárgykörben is nézz körül.

Nem muszáj minden egyes doksidat külön dokumentumba elmenteni, ha egy témáról szól.
Ezt a hármat egynek is elmenthetnéd.

S ha már linux, miért is nem odf?

Hirtelenjében csak ennyit zúditok rád.

Hi,

Köszönöm a hozzászólásokat.

István

Egy elakadt Audi esetleg…