Elméletileg stabilnak kellene lennie a dolognak. Itt a különbség elmélet és gyakorlat közt (bár nehezen hiszem el, hogy ilyen durva hibákat bennehagytak volna egy végleges verzióban).
Voltak ott durvább dolgok is a régebbi rendszerekben, Pl. csomag inkozisztencia (X csomagnak az adott lib-ből az N verzió kell, de az N+/- 1 van a rendszerben meg ilyenek).
Ez így világos, de: ha egy értéket akarsz megváltoztatni, akkor simán public változó, ha meg mást is akarsz csinálni, akkor pedig függvény. Szerintem ez így logikus(abb). Megértettem, hogy mi az a property, de nekem abba a kategóriába kerül, hogy „ha van, akkor használom, ha nincsen, akkor nem hiányzik”.
Ha egy programnyelvben nincs OOP akkor megcsinálom a dolgot OOP nélkül (már ha eleget fizetnek érte
). De ha egy mód van rá akkor az OOP-set választom. Ugyanez a helyzet a propertyvel is.
LCoder wrote:
Ezért jó a Java, mert ott sír a fordító, ha esélyes az unhandled exception esete (illetve a netbeans is jelez… Istenem, mennyi fejfájást spórolt már meg nekem az a fejlesztőkörnyezet :))
Ezért jó általában az erős típusosság. Ha van egy int32-m és int16-ot akarok csinálni belőle castolás nélkül akkor elküld a bánatba. És igaza is van, inkább ők küldjön el mint a júzer a 2000. bizonylat felvitele után amikor rájön hogy az adatok egy része nem korrekten lett letárolva.
legutóbbi hsz