Sziasztok!
Na azt hiszem, itt az ideje, hogy bekapcsolódjak a témába 🙂
Anno középsuliban volt 2 év számtech (1998-99), és ott nagyon ügyesen megtanultuk kezelni a Windows 3.1 Write nevû, meg hasonló „modern” programját, számológépét, Paintbrush-ét… meg valamennyire magát a „rendszert” (Futtatás, ablakok rendezése lépcsõzetesen), aztán hihetetlen módon volt fél évig Win95-is, amiben az Office-t nyúztuk. Az érettségi (ami ténylegesen az office-ból állt): rendezd középre a bekezdést, alatta meg balra. Rendben, gondoltam itt kivételesen hülyék tanítanak. Aztán felvettek a Budapesti Mûszaki Fõiskolára (BGK) és ott leadták ugyanezt Informatika címen. Na ekkor kezdtem aktívan félni az oktatástól.
Az rendben van, hogy egy tanár elvégzi a gyorstalpalót és 0 kreativitással és érdekfeszítéssel elmodndja, hogy hogyan kell az excelben értéket adni. – félreértés ne essék, szükség van erre is, de ez annak a témakörnek, hogy informatika kb 0,05%-a. Tisztázzuk elõször, hogy a számítástechnikatanár és az informatikatanár nem ugyanaz! Az elõbbi kizárólag a géppel foglalkozik (hw, sw…), illetve valósít meg dolgokat, az utóbbi meg mindennel a hírközléstõl kezdve… Szerintem amíg egy 10-14 éves diák jobban meg tudná tartani az órát, mint az oroszból átképzett Feribá, addig nagy bajban van a közoktatás.
legutóbbi hsz