Maga a gconf valószínû kell neki (vagy persze nem), mert gtk widget készlettel van megírva a firefox (ha jól tudom). Ez független attól, hogy mit (kde) használsz.
Nekem viszont se gnome, se gconfd…
Az ldconfig arról szól, hogy futásidõben kiválogassa a headerek alapján, hogy melyik dl. kell a programnak. Nyílván attól függõen, hogy hány darab dl. van (igényelnek a programjaid) összesen ill. hány verzió, játszhatsz valamit az elérési útvonalakkal. De nyílván egyszer akkor is be kell tölteni. Bár nyílván, ha ezek (nemcsak könyvtár, hanem teljes link) benne vannak a gyorstárba, akkor a lemezen, már nem kell keresni (csak egy file-t olvasni). Na ezt a gyorstárat, akár érdemes is lehet a memóriában tárolni – a file-ban való poz/keresés meggyorsítása végett. De a libeket akkor is be kell tölteni. Ez csak az elérést gyorsítja meg némiképpen. (Persze, ha a dl-ek 50 könyvtárban, 80 helyen vannak, akkor ez bizonyára 1…3 mp-t is jelenthet.)
Bár ez minden bizonnyal automatikus folyamat… nálam az legalábbis. (Megnézheted, hogy nálad létezik-e /etc/ld.so.cache nevû file) Ha ez nem létezik, akkor nyílván csak az útvonalakat (könyvtárokat tudjuk (ezt is ez kezeli), a fileokat, meg verziójukat nem (az runtime) – ez nyílván lassabb.)

Maga a gconf valószínû kell neki (vagy persze nem)

vagynem. ha valaminek kell a gconf, akkor annak _tényleg_ kell. Meg lehet persze úgy is írni, hogy ha van használja, ha nincs, akkor ne, de ezt meg minek? Ezért is nem használja szinte semmi a gnome-on kívül 🙂

Esetleges (teljes körû) gyorsítást érhetsz el a köv. képpen:
Mint ismeretes a gép gyengepontja a merevlemez – tehát veszel két új (nem nagy inkább gyors) lemezt. Raidbe fûzöd a köv. képpen:
1)
a) ahol nagyobb adatbizt. akarsz (partíción), mint eddig volt tükörbe (ez azt jelenti, minden két példányban lesz meg). Ekkor az írás ugyanolyan marad, az olvasás valamivel gyorsabb lesz.
b) ahol nem kell olyan bizt. ott jó lesz az adatok szétosztása. Ez jóval gyorsabb olvasási és írási sebességet jelent.
(a) jó akkor is, ha ált. csak olvasásra kell pl. „/”. A folyamatosan írtaknak (b)
2)
Amik folyamatosan a) íródnak, b) olvasódnak a használat során (pl.: /etc (vagy részei), ~/.*) érdemes beolvasni a memóriába
b) esetben nincs teendõ, az a) esetben viszont érdemes folyamatos tápellátásról gondoskodni hiszen minden változás a memóriába történik és csak – mondjuk – a kijelentkezéskor, vagy kikapcsoláskor íródik a lemezre.

Ez garantáltan meg fogja gyorsítani a dolgokat.

A file, ok könyvtárak memóriába írásához kell az shm (kernel) támogatás, ill fstabba: none /dev/shm tmpfs size=MERETM,nr_inodes=INODE_MERETM 0 0
(Ekkor a /dev/shm elérési útvonal a memóriára mutat. Persze ez esetben érdemes elég fizikai memóriáról, de mindenképpen swapról gondoskodni.)
Optimális pl. fordításkor, ahol gyakran és sokat kell fileokban kutakodni.. 🙂