Nos, én úgy vélem, egyszerűen hasznára lehettem a linuxos közösségnek azzal a ténnyel, hogy író vagyok. Jut eszembe erről:

Értesítem róla barátaimat, hogy az Ad Librum kiadónál megjelent az
Y
című regényem. Elektronikusan megrendelhető innen:

http://shop.adlibrum.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=shop.flypage&product_id=69&category_id=16&manufacturer_id=0&option=com_virtuemart&Itemid=26]http://shop.adlibrum.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=shop.flypage&product_id=69&category_id=16&manufacturer_id=0&option=com_virtuemart&Itemid=26

Ára 3790  Ft.

A mű egy sci-fi, és a Poliverzum-sorozat tagja. Mérete B/5 és 281 oldal.

---

Na eddig volt a reklám helye. A lényeg, hogy szerintem baromira elkellett már valaki a linuxos berkekbe, aki azért az átlagnál jobban tud fogalmazni, a stílusa élvezhető, netán néha szórakoztató is, közvetlenül szól az Olvasóhoz, nem komolykodva, nem professzoros stílusban… Nézzétek, lehet hogy nem vagyok egy nagy linuxguru, de HA már megértettem valamit, el tudom mondani másoknak úgy, hogy azok is megértsék, ha nem épp egy lobotómiás agyműtét után vannak épp. Az eddigi linuxos könyvek többnyire vagy elavultak voltak, vagy kétségbeejtően komolykodóak. (többnyire mindkettő). Azzal kezdték, hogy százszámra leírták az összes bash parancsot, ami referenciakönyvnek nagyon oké, de nem egy kezdőnek. Az elszörnyed: „Jesszuszmaríjász, nekem ezt mind be kell magolni, mielőtt használhatnám a Linuxot”?!

Erre semmi szükség. Tudom persze, a könyvem minden fejezetéről lehetne egész külön könyveket írni, ha alaposan belemélyednénk. De tényleg nem érdemes. Ha az a rész ANNYIRA fontos a kezdőnek, majd utánanéz. Ott van pld az mplayer. Nem írtam le, miként tud fejjel lefelé fordítva (flip) filmet nézni. Azt sem, hogyan méretezhet át filmet mencoderrel. Majd ha kell neki, utánanéz. Annyit már sejthet, hogy az mplayer/mencoder környékén kell kutakodnia. Mindenesetre az eddigiek alapján valóban fel tud tenni egy „linuxot”, használni is tudja a leghétköznapibb dolgokra, és ráadásul jobbára parancssorból, ami azért nem megvetendő szempont, mert dögös, vagány csávónak tarthatja emiatt magát, büszke lesz rá, hogy kirívik a korábbi haverjai, a win-userek közül, s ez lehet hogy további tanulásra ösztökéli.

Én sokat kaptam a „Linuxtól”, annyi tellett tőlem, hogy ezt adtam vissza.

A lényeg, hogy szerintem baromira elkellett már valaki a linuxosberkekbe, aki azért az átlagnál jobban tud fogalmazni, a stílusaélvezhető, netán néha szórakoztató is, közvetlenül szól az Olvasóhoz,nem komolykodva, nem professzoros stílusban.

Nézd, ez a kijelentésed nem szerénységről tanúskodik. Kivéve ha nem magadra gondolsz, bár valószinüleg saját magadat isteníted. Esetleg ha vennéd a fáradtságot, és a lelkierőt, meg a szövegszerkesztőt, és írnál egy olyan linuxos könyvet, amely nincs tele GoboLinux specifikus dolgokkal, és rengeteg pozitív hozzászólást kapsz arról, hogy milyen jó könyvet írtál, és mennyire használható és praktikus, na akkor majd én írom Neked ezt a tőled vett idézetet Rólad.

És ne értsd félre, nem akarlak bántani.

Pedig bántasz. De nem is vártam mást errefelé.

IGEN, MAGAMRA GONDOLTAM. Be merem vallani. Már az általános iskola alsó tagozatában kitűntem a fogalmazókészségemmel. S a mai napig több mint 50 regényt írtam. És számos kisebb mindenfélét is. És eszem ágában sincs általánosságban fecsegni a Linuxról, annak a kezdő júzer nem sok hasznát veszi. A GoboLinuxot ismerem a legjobban, ez is tetszik a legjobban, EZT TARTOM A LEGJOBBNAK, tehát erről írok. És igen, a magyar nyelven elérhető linuxos anyag mennyisége is, minősége is szánalmas. SZÉGYEN, hogy a legfontosabb infókat hosszas gúglizás után lehet csak kinyerni, többnyire akkor is csak holmi fórumból, pláne hogy az az esetek többségében angol nyelvű.

És magasan tojok a szerénységre. NEM TARTOM ERÉNYNEK. Előszöris: mit ér az olyan dicsőség, amiről a szomszéd sem tud?! Másodszor, tudd meg, hogy nagy rajongója vagyok a már meghalt „Ofra Haza” nevű izraeli énekesnőnek. Szerintem neki volt (és van…) a világon a legjobb mezzoszoprán hangja. Egész életében erényes, visszahúzódó, SZERÉNY életet élt. Úgy halt meg, hogy hozzáment egy pasihoz, aki eltitkolta magáról, hogy AIDS-es… (ugyanis kellett neki a művésznő vagyokna, mert ő a pasi kokainista volt). Na de a lényeg: mire ment a szerénységével?! Semmire. Arra, hogy halála után 5 évvel kelt bejegyzéseket is találtam az Interneten arról, hogy mi van vele, rég jelent meg albuma… s a beíró nagyon csodálkozott rajta, hogy Ofra meghalt, mert még ez sem terjedt el olyan széles körökben, hogy ő tudjon róla.

Magasan tojok hát a szerénységre. Ez persze nem jelent úton-útfélen való dicsekvést, nem kell átesni a ló túloldalára. De amit beírtam, azt én egyszerűen reális helyzetértékelésnek fogom fel, továbbá, önmagunk képességeinek s értékeinek ismerete, az nemes erény. Én rengeteget dolgoztam azzal a könyvvel, nem fogom álszent pofával azt mondani, hogy „á, fiúk, semmiség” – pláne, mert ha olyasmit írok amit nem tartok igaznak, akkor HAZUDOK. Azt meg gyűlölöm. (A hazugságot). Ha valamit így vagy úgy gondolok, akkor is leírom, ha emiatt nem tűnök szerénynek. És nyilván amiatt írtam meg nem kevés munkával a könyvet, mert fontosnak tartottam, olyannak, ami már „nagyon elkelt hogy megszülessék”.

Ez van. És strapal komám, ha nálam jobban tudod milyen könyv kell a linuxosoknak, akkor ÍRD MEG.

Uff én beszéltem.