Tehát, akkor összefoglalva csak akkor lesz lgpl a kód, ha az lgpl es függvényt részletében, teljes egészében, vagy módosítva tartalmazza. Ha csak meghívja a függvényt – legyen az inline -, akkor nem. (De az lgpl szövege ott kell, hogy legyen, hisz a fejlecek lgpl-esek. Ez is, akkor, ha meghaladja a 10 sort… egyébként akár be is másolhatnád a kódba.)

Nagyjából igen. De egy kód emiatt sohasem lesz ettől LGPL-es, csak nem sérül az LGPL licenc (az LGPL nem fertőző). A fejlécben levő anyagot csak akkor másolhatod be a forráskódba, ha egyértelműen fel van tüntetve, hogy a kódrészletre eltérő licenc vonatkozik, és a forráskód a tárgykód melléklete (nyílt forrású). Ugyanis az LGPL előírja, hogy a tárgykóddal együtt az LGPL-es forráskódot is mellékelni kell, ezért a kevert kód nagyon problémás.

Szintén összefoglalnám, csak egy kicsit más megközelítésből.

1. Ha alkalmazásra kerül egy LGPL licenc alá tartozó és 10 sornál hosszabb makró, sablon vagy beépülő funkció (vagy egyéb a kitételben nem szereplő elem), akkor az adott állományban jól láthatóan fel kell tüntetni a felhasználás tényét.
2. Mellékelni kell a forráskódhoz és az összes tárgykódhoz a teljes LGPL licenc-et (idehaza nem érvényesek a kivételek).
3. A teljes LGPL-es forráskód bemásolható egy külön könyvtárba, és a forráskóddal együtt kezelhető (opcionális).
4. Az LGPL-es forráskód módosítható, de össze nem fésülhető a nem GPL kompatibilis kóddal.
5. A módosított , ha nem az akkor az eredeti LGPL-es forráskódot kötelező a tárgykóddal együtt elérhetővé tenni (csak ha az LGPL-es tárgykód együtt kerül terjesztésre).
6. A végfelhasználói szerződésben nem kötelező feltüntetni az LGPL felhasználását (pl. az XFree86 licenc esetében fel kell, meg mást is).