Szerintem egy normalis, helyes ervekkel alatamasztott beszelgetesnek az illetekessel sokkal nagyobb hatasa van, mint mindenfele fenyegetes meg hirnevkeltes 😉

Ebben teljesen igazad van, csak az a baj, hogy Magyarországon a cégek legalább felének (de lehet, hogy többnek is) ilyen a hozzáállása és ez az illető rengetegszer járt már pórul és kezd elege lenni abból, hogy lépten-nyomon átverik.
Tavaly ősszel nekem az E-On -nal volt egy kis parázsvitám, mivel 3 hónapja tartott egy hosszú áramszünetdömping (ami tulajdonképpen feszültségingadozások napi négy-ötszöri rohamát jelentette) és ez teljesen kinyírta az egyik gépemben a tápegységet. Az pedig, hogy más nem ment tönkre a házban (pl. hűtőláda), az csak a szerencsének volt köszönhető.
Írtam nekik levelet, hogy kezdjenek valamit a hálózatukkal, mert a káromat ugyan garanciális eszköz lévén nem kell kifizetnem, de ha még valamit tönkretesznek, szakvélemény segítségével úgyis rájuk verem az egészet, kerül amibe kerül. Ha kell aláírásgyűjtésbe kezdünk (tényleg nagyon rossz volt akkor a Dél-Dunántúlon az áramszolgáltatás minősége), vagy a fogyasztóvédelmisekhez fordulunk, vagy mindkettő.
Erre jött egy válaszlevél (ettől már valószínűleg megijedtek, mert még a fejesek is aláírták sajátkezűleg), amelyben ecsetelték, hogy a feszültségingadozásokból évi (ha jól emlékszem) 320 megengedett és nálunk csak 277 volt az év eleje óta (arról persze elfeledkeztek említést tenni, hogy ennek a 90% -a az elmúlt 3 hónapban adódott).
Rövid időn belül azért érdekes módon cselekedhettek az ügyben, mert a hibák megszűntek, tehát mégis megérte verni a tamtamot.
Ezt azért mondom így, mert az első e-mail -emet nem éppen cizellált stílusban küldtem el nekik (káromkodás nem volt benne, de azért nem fogtam vissza magam fenyegetőzés terén), viszont előtte utánanéztem a jogszabályoknak és így bőven volt mire hivatkozni.