Volt egy kolleganőm, sok évvel ezelőtt, amikor még írógépek voltak, simán tudott magyar, angol, német és orosz gépeken vakon írni. Amikor meg „bejött” a számítógép, elég volt neki egy bilentyűzet!  ;D

Amiről itt mi beszéltünk – vagyis leginkább én – az nem ez a probléma, hanem más.
Az a baj, hogy a nemzeti sajátosságok alapján elhelyezett betűk teljesen máshol vannak, mivel a betűk szavakban előfordulásának gyakorisága számít. Most nem arra a pár ékezetes betűre gondolok, hanem az összesre.
Na, most ebből egyet tudsz normálisan megtanulni, mert, ha már kettőt, akkor az összes betűnél gondolkozni kell, hogy épp hol van. Pl. egyiken az a bal szélen, a másikon középen. No, ez lassítja a használatot.
Ez nem ugyanaz azzal, hogy van egy angol billentyűzet és mégis tudom én is, hogy hol vannak rajta a magyar ékezetes betűk. Ezeknél a „régi” kísérleti (nem szabványos) billentyűknél minden betű máshol volt: az ‘a’, a ‘t’, a ‘b’, a ‘h’… mindegyik! Ugyanaz a betű más helyen. Pl. teszem azt (most csak a hasamra ütök) lenyomod a ‘t’ betűt az amcsi billentyűzeten, akkor a magyaron ott a ‘k’, a németen meg pl. az ‘e’ jelent meg. Na, ember legyen a talpán, aki ezt „tudatalattiban” megjegyzi. :DDD
Pl. az orosz klaviatúra megint más kérdés, mert az is olyan, mint a magyar betűk… saját betűhöz saját hely… más kérdés, hogy római betűk nincsenek mellette.