„Hát igen, ez kérem szépen már a jövö…
Kattintgatás-kattintgatás…”
Ez a jelen.
Szerintem, de én nem vagyok mérvadó ebben a kérdésben.
Mégis, ha valami elromlik és talán nem is az én hibámból, akkor a dilemma általában az, hogy keresgéljek-e megoldásokat, ami rengetg időt vesz igénybe, vagy a személyes állományaimat lementve, akár DVD-re kiírva, inkább újratelepítem az egész rendszert, mert a meglévő problémáit már ismerve koncetrálhatok az új állapotára. 
Ahogy egyre jobban belemélyedünk egy-egy disztró Achilles-sarkokat sem nélkülöző problémába, úgy lesz hosszabb a fentléte egy rendszernek.
Tudom én, hogy ez a felfogás ellenkezik a legtöbb véleménnyel.
Win esetében alig van más választás, Linux részről viszont ott található az a milliónyi variáció, ami nem szorul elemzésre.
Nem tudom, mert nem tudom még, miért haladt effelé a Linux, azt viszont a bőrömön érzem, ha választás elé kerülök. Akkor a mindent le és fel felé affiniálódok, mert amit javítani tudok a saját hibáimon, idő függvényében inkább teszem.
Nagyon kell tudni szinte mindent ahhoz, hogy biztonságosan korrigáljak. Bármit.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ismerném a szintet, amit képviselsz. Mindössze azt szerettem volna elmondani, hogy a jelen idők állapota szerint én ezt veszem észre a rendelkezésre álló lehetőségek adta megoldások alternatívájaként.