Véleményem szerint (sajnos egy alkalommal én is váltam áldozatává egy szellemi termék eltulajdonításának) ez az egész jogdíj balhé csak arra alkalmas, hogy az EU hivatalnokainak bekösse a szemét és néhány magyar zsebet megbízhatóan és folyamatosan tömjön
Csak két hülye példa:
1. Tételezzük fel adott egy ember aki CD-k DVD-k „kalóz” másolataival kereskedik. Magyarországon vásárol matricás CD-t DVD-t, ámde kizárólag, vagy döntően külföldi előadók, szerzők rendezők műveit terjeszti. Az Artisjusnak „le tejel”, amiből visszajut a magyar művészeknek az összegek egy része, így ők is bűntársaivá válnak a kalóznak. Hiszen a kalóz lopva szerzett pénzének egy része az ő zsebükbe vándorol.

2. Tételezzük fel adott egy ember aki CD-k DVD-k „kalóz” másolataival kereskedik. Az előbbivel ellentétben azonban a kizárólag külföldön beszerzett, Artisjus matrica nélküli nyersanyagra magyar előadók stb. műveit másolja… Így az előadók, szerzők stb. számlájára, visszavándorolni, egy kanyi garas sem fog.

Ez csak arra jó, hogy legyen még, vagy 100-200 ingyenélő egyetemet végzett semmirekellő, akik szívhatják a vérünket. Bizony az ország vászontarisznyájára ideje lenne lakatot kattintani.

És amit az elején említettem, a számlával, árúházban, matricával vásárolt adathordozón terjesztett szellemi termék védelmére, gyakorlatilag minden erre hívatott szervezet szart magasról, indítsak én polgári pert és akkor majd megfontolják a segítséget. Na köszönöm szépen

—-

„Az üres adathordozóra/egyéb eszközre kivetett szerzői jogdíjat NEMbüntető jelleggel, hanem ÁTALÁNY jelleggel fizeted ugymond a szerzőijogi törvényben meghatározott szabad felhasználás ellentételezéseként.”
Nem egészen, olyan hogy „szabad felhasználás” nem igazán van. A törvény azt tételezi fel, hogy az adathordozóra, te olyan szerzői jogi elbírálás alá eső tartalmat rögzítesz majd, amivel kapcsolatban más módon nem lehet behajtani a jogdíjjat (pl. televízióból, rádióból, élő előadáson készített felvétel).

Más felől meg a szerzői joggal kapcsolatos törvények, kormányrendeletek és egyéb szabályozások olyan hihetetlen szövevényesek, hogy az egy szerzőnek, felhasználónak átláthatatlan.

—-

Ja és viszla amikor a jogszabály és az erkölcs egymástól elválik ott vége a becsületnek, a törvényben is!

Ja, és még annyit, hogy az ARTISJUS-nak (mint minden hasonló szervezetnek)  a tagjai nem hivatalnokok, hanem maguk a jogosultak (szerzők, művészek, stb) és végső soron ők döntik el, hogy a befolyt jogdíjakat (beleértve az üres hordozó díjakat is) hogyan és miképp osztják el.
(Nyilván egy nagy apparátus működik mellettük, de a végső szó elvileg nem a hivatalnokoké.)
Jellemző persze az is, hogy a felosztási szabályzatot nem szokták a nagy nyilvánosság elé tárni…

Nem tudom, hogy mennyire friss, de egy adatnak jó, mégha esetleg korábbi állapot:
http://www.artisjus.hu/egyesulet/szervezet.html

Részemről és „speciel” a hozzáállás egyéni.
Magasról teszek a filmipart  keselyűként kihasználni akaró patkányokra, ugyanúgy, mint a zene és irodalmi területet szintén beharapni akarókra.
Az Internet nagy szívás nekik és ezt tán illene felfogni az eltelt idő függvényében.
Ha ez nem sikerült, az az ő bajuk, nem  tudom sajnálni őket.
Más kérdés a komoly munkát feltételező háttér. Itt  gondom nincs a támogatással és a lehetőségeimhez mérve semmi akadálya nem lenne a szponzorálásnak, HA nem szagolok ki belőle valami klassz kis villát és egy „elit” autót.
Viszont ha mégis ez történik, valahogy elmegy a kedvem mindenféle támogatási kényszertől.
A jogdíjak kérdését sem ma találta ki az ügyvédek és jogászok csapata, ám a történelem és az élet elhaladt a fejük felett.
Hol van már a rend? Sehol.
Felesleges arról szót ejteni, hogy mibe mi van beépítve és ki mit kasszíroz ebből.
Aki vállalja a publicitást, annak tudnia kell a negatív oldalait is.
Senki sem kényszerít senkit zenélésre, filmkészírésre, írásra, festésre, szobrászkodásra és megannyi másra, ám nyomorgó művészt még nem láttam a  fél évszádos életemben.
Már aki nem cseszte el az életét ezek közül alkohollal, kábszerrel, vagy akármi mással.
Egy informatikus csak álmodhat azokról a körülményekről, amiben egy alkoholista ” müvész” él.
Ez nem vadság, tény.
Valamint NEM!!! érdekel a dollár és euromillikat kasszírózó és egyébként haszontalan emberek sorsa, ahogy rajtam kívül sokakat sem.
Ha megtehetem és miért ne tehetném meg, ha már ennyi energiát fektettem bele, nyilván nem érdekelnek az ő érdekeik.
Xarom le, hogy nem tud naponta száz gyémántgyűrűt venni, tán akár a kokómennyisége is kárát látja a netes forgalomnak.