ELaci!
Ez a „szifiliszes szaralak”, ahogy  te nevezted, a III. Birodalom Führere volt.
Nézd meg alaposan az önarcképét.
Most persze kiadtam a tulajdonost, de ezt nem bírtam tovább. 🙂
Jah! Nem kötelező tudni semmit, én elcsodálkoztam a „művein”, mert annyira nem amatőrök. Ennyi. 🙂
Szerk.: Egyébként antialkoholista és vegetariánus.  Plusz NEM volt szobafestő. 🙂

Nem ismertem fel Hitlert az tény. Fel kellett volna ismernem?
Az úgynevezett „művészek” számomra mindig is gyanús figurák voltak. Nem tudom értékelni ezeket. Olyanok mint az igazi kávénak titulált nescafe. Úgy néznek ki mintha, de mégsem.
Mondjuk én is kaparászhatnék a vászonra egy-két tájképet (soha nem próbáltam), de az unokahugom már egész jókat csinált.
Kérdés hogy mennyire tudom menedzselni magamat, vagy az én nevem alatt akár egy tehetséges festőt.
Gyanús dolgok ezek.

Nem tudom, lehet „legenda” amúgy és semmi jelentősége.
Sértődöttnek sértődött lehetett, de a képek láttán valóban nem volt egy őstehetség. ELaci művészetanalízise egyébként tök korrekt. 🙂
Hasonlít arra a mondatra, ami elhirhedten  jellemezte azt a kort és egy másik „nagy ember” nevéhez kapcsolható. Jelesül: ” Ha meghallom azt a szót, hogy kultúra, azonnal a revolveremhez nyúlok.” 🙂
Na itt és most természetesen nem a festészet magasiskolája volt a kérdés, csak számomra furcsának tetszett, hogy a  nélmet nép vezetője ilyen nyilvánosságot kap, poszthumusz. Sztálin remekművei  is bizton megtalálhatók, bár ő inkább az írásban jeleskedett, kábé ugyanekkora tehetséggel. 🙂

„Én úgy tudom, hogy azzal is kereste a fél kiló kenyérre meg a húsz deka parizerre-valót nem annyira híres/hírhedt időszakában”
Ahogy vesszük. Inkább zsidó boltok kirakatát festette abban az időszakban, amikor hajléktalanná vált. (A könyv illusztrációk és festmény eladások mellett.)
Nagy arculcsapás lehetett neki, hogy miután az összes pénzét a szeretett anyja műtétjére költötte, az mégis meghalt. Azt, hogy nem vették végül is fel a művészeti főiskolásra nem merte elmondani az anyjának. További adalék, hogy a rákos anyját nem tudta a zsidó orvosa nem tudta megmenteni.
Anyja halála után újra próbálkozott az ausztriai iskolában a művészeti pályán. Pénz nélkül, otthon nélkül. (Ez a kis adalék megválaszolja – noha nem menti – viselkedését. És így már érthető a zsidókkal és Ausztriával szembeni ellenszenve is.)
(Nekem ezek az információim… ;))
A fűrersége miatt kevésbé ismert, hogy a vágyálma a festészet volt.
Ha ezt megadják neki, akkor most teljesen másképp alakult volna a történelem.

„ui. nemigen díjazták a művészetét – úgy látszik, ELaci csak ért a művészethez”
Na, most az egyik ismerősöm mondta, hogy „Vegyétek a képeimet, mert, ha megdöglök sokat fognak érni!”
Ez általában így is szokott lenni. A „megdöglés” után kezd (valódi) értéke lenni a műalkotásoknak. (Ja, és ezeknek semmi köze a tehetséghez, szépséghez stb.)