„Én úgy tudom, hogy azzal is kereste a fél kiló kenyérre meg a húsz deka parizerre-valót nem annyira híres/hírhedt időszakában”
Ahogy vesszük. Inkább zsidó boltok kirakatát festette abban az időszakban, amikor hajléktalanná vált. (A könyv illusztrációk és festmény eladások mellett.)
Nagy arculcsapás lehetett neki, hogy miután az összes pénzét a szeretett anyja műtétjére költötte, az mégis meghalt. Azt, hogy nem vették végül is fel a művészeti főiskolásra nem merte elmondani az anyjának. További adalék, hogy a rákos anyját nem tudta a zsidó orvosa nem tudta megmenteni.
Anyja halála után újra próbálkozott az ausztriai iskolában a művészeti pályán. Pénz nélkül, otthon nélkül. (Ez a kis adalék megválaszolja – noha nem menti – viselkedését. És így már érthető a zsidókkal és Ausztriával szembeni ellenszenve is.)
(Nekem ezek az információim… ;))
A fűrersége miatt kevésbé ismert, hogy a vágyálma a festészet volt.
Ha ezt megadják neki, akkor most teljesen másképp alakult volna a történelem.

„ui. nemigen díjazták a művészetét – úgy látszik, ELaci csak ért a művészethez”
Na, most az egyik ismerősöm mondta, hogy „Vegyétek a képeimet, mert, ha megdöglök sokat fognak érni!”
Ez általában így is szokott lenni. A „megdöglés” után kezd (valódi) értéke lenni a műalkotásoknak. (Ja, és ezeknek semmi köze a tehetséghez, szépséghez stb.)

Egy holtbiztos:
Tőlem nem származott egyetlenegy festmény sem 2007.12.05 előtt. Aki mást mond az csaló.
Egyébként meg bármilyen más esemény előfordulhatott.

Amúgy az a vizimalmos festmény ismerős volt, és most be is ugrott, hogy honnan: egyszer fabulán (egy műveltségi vetélkedő nálunk) volt ez a kérdés. Asszem úgy, hogy ezt egy híres művész festette, vagy pedig valami „csalás” (pl. egy kisgyerek rajza, egy kis paintbrush-csalás, csimpánz, stb. – és ez is köztük volt)