Nem.:) Ez egy érdekes dolog. Azt jelenti, hogy délidő lévén a pihenő béresek elszunnyadtak, tehát ez a bizonyos Lackó, mint álomhozó kap szerepet. Valami hasonló, mint a szieszta a mediterrán tájékokon. Ami érdekessé teszi ezt a mondatot, az az, hogy annak idején mindeféle proletáros magyarázatot találtak ki a felvételizők és az ÉS-ben komoly vita folyt e témában. Hogy maga a mondás honnan származik, már talán csak Arany tudná megmondani, de az a vicc benne, hogy az általános iskolai irodalomkönyvben, az enyémben legalábbis, széljegyzetként szerepelt a magyarázata. 🙂

„Honnan ered ezen a nemes bor? Kinek kszönhetjük a megnevezést?”
Ez a bor régebben vegyesen telapített szőlőfajtákból, ma házasításból: Kadarka, Kékfrankos, Cabernet, Kék oportó, 5-10%  Muskotály szőlőfajtákból készül. Méltán híres a Szekszárdi bikavér is a jól ismert Egri bikavér mellett. Na azt, hogy maga az elnevés  honnan ered, nem találtam és nem is kerestem, mert biztos akad sok okoska, aki ezt jobban tudja, még  az eredeti névadójánál is, de szerintem egyszerű a válasz. Erős, határozott és férfias bor, amolyan bikavéres. 🙂

Én ismerek egy magyarázatot a bikavérre, de biztos van több is:

Anno Domini 1552-ben Eger várát ostromolta a török…
A törökök ugye iszlám vallásúak, az iszlám embereknek pedig Allah megtiltotta az alkohol fogyasztását, ergo nem ihattak a finom egri borból sem, azért mert az bor, és így alkohol tartalmú.

Viszont kitalálták, hogy ha nem bornak, hanem (bordó színe miatt) bikavérnek nevezik el, azt már ihatják, mert ugye a bikavért nem tiltja Allah.

Így lett az egri borból Egri Bikavér.

Ez elég erőltetett magyarázat, ráadásul semmilyen erről szóló bizonyíték van. (Bár én ismerek egy Dobó-s sztorit, de annak sincs alapja.)
A kérdés viszont úgy néz ki, hogy mégis művészeti (költészeti). Mivel – legjobb tudomásom szerint – egy versben jelent meg először (jobban mondva ez maradt fenn legrégebbről)… a sors iróniája, viszont az, hogy a címe: Szekszárdi Bordal. 🙂 (Hogy valójában ki a névadó, az persze kérdés marad. Viszont az valószínű, hogy nem néhány száz év múlva írtak volna csak róla.)