Tényleg: mi a francért nincs olyan linux disztró, amelyben egyálalán nincsenek idióta szerverek, apacsok meg mindenféle programozási baromságok, amire egy átlag júzernek egyáltalán nincs szüksége. Helyette lehetne egy májerül kinézõ integrált multimédiás felület, amely egy totál stabil magra épülne, hogy ne kelljen buherálni a dolgot.

Hát, bizton állíthatom, hogy az UHU errefele indult el.

Nem mivel nincs verdám 😀

hi folks,

disztrówórilag pár dolog, ha már végre be tudtam jelentkezni (hmm, nekem ez az új fórum marhára nem jön be…).

egyrészrõl vannak az ún. „neves” disztrók. jómagam ebbõl a vonalból elõször próbáltam a SuSE 7.1-et, amelyik legnagyobb pozitívuma a hihetetlen programgazdagság volt. (pl. az UHU hiába tûnik szimpinek, ha a lista szerint nincs benne xcdroast, krusader, pgaccess stb. stb.) a legnagyobb hátrányát viszont úgy hívják, hogy yast2 és az igen „beszédes” nevû sax2. ezek hibáit már ecseteltétek bõséggel. aztán a mandrake jött. a 7.2-t csak rövid ideig használtam, semmi bajom nem volt vele, de aztán jött a nyolcas vonal (a 0 az bétának is szar volt, felejtsük). a munkahelyemen a mai napig használom (sajnos a w2k mellett csak) a 8.1-et otthon pedig a 8.2-t. Ugyanazok a nyûgök az rpm-mel, de ha lehet, azért az rpmdrake egy fél fokkal jobb a yastnál. Viszont jöttek idõvel a szívások: fél év, mire az mplayer fölment a gcc miatt, ill. ahogy háziasítani kezdtem a desktopot, egyre jobban idegesített, hogy mindenféle scriptek néhanapján fogják és fölülírkálnak gondosan belõtt file-jogokat, menüket stb. A kde3/qt3 frissítése pedig végleg betette a kaput: annyira nem szabványos az egész, amennyire csak lehet, egyetlen qt3-at igénylõ progit nem lehet forrásból fordítani, még a qt elérési út megadásával sem. ugyanakkor z mdk8.2 szerintem minden idõk legfölhasználó-barátabb linuxa lett, ma már mûködõ dvd-lejátszás, magyar heleysírós officéval, pár perc alatt belõtt web-, samba- és ssh-szerver megy rajta. Egyszóval itt állok egy hatalmas döntés elõtt: szeretnék végre olyan linuxszal dolgozni, amelyik nem rpm alapú (látni nem akarom többet a sok idióta dependencyt), ugyanakkor lehet viszonylag könnyedén belõni a szervereket, wine-t, nem kell velük még hosszasan molyolni (pl. mdk alatt wine és a mûködés…), illetve legyen elég program hozzá, ne kelljen mindent mindig a netrõl leszedni.

most két disztró között hezitálok. az egyik az uhu, amelyik az ígéretek szerint egyesíti az mdk és a debian elõnyeit azok hátrányai nélkül (fúúúj de marketing duma ;-), viszont nagyon kis vékonyka az az egy cd, ahogy azt föntebb is írtam. a másik pedig a gentoo, amelyiknek az iszonyatos nagy elõnye a csomagkezelés (ún. portage-rendszerû). hátránya viszont, hogy kell hozzá egy stabil net.

thuglife, te próbáltad már a gentoot, vagy csak ajánlottad? ha már van tapasztalatod, szívesen olvasnék róla. plusz én is azt tudom csak mondani, hogy légy kicsit elnézõbb a kezdõkkel szemben. pontosabban ne minden kezdõt küldj el rtfm-be meg ilyesmi. én például mái napig elborzadok az olyan manoktól, mint a sedé, annak az íróját küldeném el melegebb éghajlatra, hogy tanulna meg fogalmazni. szóval néha az az m valóban fucking manual, amit a kezdõ a hajára is kenhet… de ha a stílust levesszük, valóban jogos a kritikád egy része.

Na ezaz mindent kiprobaltok mielott utannaolvasnatok!!! Azert nem talalta qt -t mert talan a Developement csomagok is kellenenek, sot mplayert ./configure –help ha nem az a gcc van ami kell akkor kikapcsolod adetectet. Gentoo pedig fejlesztoknek illetve olyan embereknek valo akik ERTENEK linux hoz nem ugy mint ti 😀 ( ez lehet kemény volt bocs 😀 )