Egyik hozzaszolas a linkelt cikkhez:

Here’s the scenarios, ordered from „slowest” to „fastest” (measured in terms of performance potential on a reasonably large working set):

0.5GB RAM + 1.0GB swap-on-disk
0.5GB RAM + 1.0GB swap-in-RAM
1.5GB RAM + no swap
1.5GB RAM + 256MB swap-on-disk

Ezzel az en velemenyem is egyezik. Ugyanis ha RAM-ot swapnak hasznalunk, es a swap nincs tele (eleg gyakori az eset), akkor gyakorlatilag a szabad swap altal foglalt memoriat nem hasznalja a rendszer. Ehelyett viszont inkabb odaadhatna a futo programoknak, vagy fajlpuffernek hasznalhatna.

„biztos nem úgy megy, hogy ha közeleg a memória vége, akkor swapol” Remélem ez nem ironikus akart lenni, mert ha igen megint beégek :))

Volt hogy rendszereket próbálgattam és ami jónak tűnt mellé raktam az Ubuntumnak. Csak hogy ugye én se figyelek mindig, így – asszem a Gentoo-val – ledúrattam véletlenül a swapot amit az Ubi használt (nem sikerült feltelepíteni valami rejtélyes hibából a Gentoo-t, majd kérek segítséget Vasy-tól :)) így a következő indításkor amikor megint Virtuális gépezni akartam az Ubuntuval akkor szépen megtelt a ram, a gép se előre se hátra 20 percig, majd kilőtt pár folyamatot a kernel és visszatért. Szóval utánanéztem a dolognak és kidrült hogy nincs swap.

Ezután visszakapcsoltam, majd figyeltem Free-vel hogy hogyan műxik a swappolás 🙂 Van 1GB-ramom,  és azt szépen kezdtem megteríteni.. kb. az utolsó 10mb szabad memóriánál kezdett swappolni 🙂 Egy kicsit nagyon kivárta a végét .. 🙂

Nem, most nem „ironikus”.
Lehet, hogy én tévedtem/emlékszek rosszul. Próbálok majd esetleg konkrét, „reprodkálható” esetet kreálni…
(egyébként min. 80%-os memóriatelítődésre nem is emlékszek, de még olyan 50-60% se sok volt szerintem)

Na, most már egy kicsit(?) izgat a téma, meg némi időm is van:

http://www.szabilinux.hu/forditasok/SAG/node63.html

Néha sok swap terület lehet használatban még akkor is, ha sok szabad fizikai memóriánk van. Ez pl. úgy eshet meg, hogy egy adott időpontban szükség volt nagy swap használatra, majd egy olyan processz leállt, amely sor fizikai memóriát használt és felszabadította a memóriát. A swap területre tett adatok viszont csak akkor kerülnek be a fizikai memóriába, ha szükség van rájuk, és ha ez soká következik be, akkor sokáig marad szabad memóriánk.

http://www.szabilinux.hu/linux_doksi/node66.htm

Szorosan kapcsolódik a memóriakezeléshez a buffer cache kezelési módszere. A buffer cache a Unix rendszerek lemezeléréshez használt gyorsítótárja, amelyet a kernel kezel. Linux alatt a buffer cache mérete dinamikusan változik a rendszer terhelésétől függően – az éppen szabad fizikai memória egészét erre a célra használja. A lemezre írandó anyag is először a buffer cache-be kerül, és vagy egy megadott idő elteltével (30 másodperc) íródik ki a lemezre, vagy pedig akkor, ha a rendszer számára elegendő mennyiségű anyag összegyűlik a cache-ben. Ezért fontos, hogy ne kapcsoljuk simán ki a számítógépet, hanem mindig szabályosan állítsuk le a rendszert a megfelelő parancsokkal.

http://www.cab.u-szeged.hu/linux/unix/mukodes_2.html

Itt kell megemlíteni, hogy a Linux használja a virtuális tárkezelés mindkét (gyakran összekevert) fajtáját, a lapozást (paging) és a tárcserét (swapping) is. Lapozásnál folyamatoktól függetlenül, a rendszer arra ügyel, hogy a szükséges lapok a fizikai memóriában legyenek, ha azok esetleg diszken vannak, akkor gondoskodik memóriába olvasásukról, illetve a ha a fizikai memória teli van, akkor a ritkábban használt lapokat a diszkre írja. Tárcserénél pedig a rendszer figyelemmel kíséri az egyes folyamatok aktivitását is, es ha szabad memóriára van szükség, egy inaktív folyamat egészét háttértárra írja, felszabadítva ezzel a folyamat által használt összes fizikai memóriát. A Linux a két módszer keverékét használja: amíg bõvében van a memóriának, csak egyes lapokat lapoz ki/be, de például ha úgy látja, hogy egy folyamat hosszú ideje inaktív, és nem csak egy-két lapnyi memóriára van szükség, akkor az adott folyamathoz tartozó összes fizikai lapot diszkre menti.