kipróbáltam az itthoni masinán is.
frissült a hal de gyakorlatilag adott a szarnak egy pofont.

Anno azért döntöttem a Suse mellett mert lelkes és megelégedett Netware felhasználó lévén gondoltam hogy ha a Novell átvesz valamit és adja hozzá a nevét az csak jó lehet.
Van ugye a Suse Enterprise verzió ami ugye nem ingyenes.
Ez az úgymond atom stabil verzió – tényleg stabil igaz olyan áron hogy nem igazán rugalmas.
Csak azokat a csomagokat támogatja amik 100%-ban teszteltek, emiatt jók egy vállalati környezetben de egy otthoni felhasználónak aki a netezésnél és a szövegszerkesztésnél többet szeretne már  nem biztos hogy megfelel minden tekintetben – igaz nem is otthoni felhasználóknak szánták.
Erre való az opensuse ami rugalmasabb – mondják – hamarabb megjelennek benne a frissebb csomagok, és szélesebb felhasználói igényt képes kielégíteni.
Viszont mégis csak a Novell égisze alatt fut a projekt – igaz nem csupán Novelles munkaerővel.
Nem értem hogy a Novell miért blamálja magát egy olyan kiadással ami nem működik.
Ha már a céges verziót olyannyira tesztelik hogy bomba biztos legyen, miért nem lehet a free változatot is kipróbálni legalább 3-4 különböző konfiguráción, mielőtt nagy csinnadrattával közkinccsé teszik?
Olvasva a fórumot és a levlistát nem én vagyok az egyetlen aki beszopta hogy kijött egy új verzió és nagy boldogan frissitett rá.
Itt most nem a fejlesztőket szapulnám de könyörgöm, ha legközelebb kiadnak valamit legalább próbálják ki!

Emlékszem, linuxot lefagyni először életemben a Suse 9-es verziónál láttam…. remélem nem hagyományt kivánnak teremteni..

Nem akarok distrowar-t, de miért nem próbálsz ki más distrokat is?
A kde kde bármely distro alatt, ha csak ez akadályoz! 🙂
Nem történik tragédia, ha nincs yast abban a distroban. 😀
Pl:
rpm distrok: Mandriva, B.P., Fedora
deb distrok: Debian, Ubuntu

Nem akarok distrowar-t, de miért nem próbálsz ki más distrokat is?

Hát igen, ez az amit én nem mertem megkérdezni :). Én azt gondolom hogy egy ekkora hiba miatt bőven ott lehet hagyni az adott disztrót. Frissítéskor az ember sok mindenre számít, de hogy egy pendrájvot sehogy sem lehet csatolni arra talán nem.

És pár disztróupgrade alatt rájött, hogy nem elég „sok mindenre számítani”, hanem jó érzékkel kerülni kell a frissítéseket.

Félreértés ne essék, én a Linuxos pályafutásomat suse 6.4-el kezdtem (PC World 2000 augusztusi CD melléklet). Az csodásan működött (leszámítva azt, hogy a hangkártyámat 2 hét seggelés után tudtam csak beüzemelni, kezdőként). Aztán meguntam a Yast-ot, mert minden config fájlomat kérdés nélkül átírta. Tudom, te nagy suse fan vagy, de lásd be hogy ez a jelenség kritikán aluli. Miért kéne 600 csomag changelog-ját végig olvasni? A fejlesztő odaírja hogy elnézést, de ez meg az a csomag pont a rendeltetési feladatát nem fogja ellátni?

Miért kéne 600 csomag changelog-ját végig olvasni?

Hol javasoltam én ilyet?

Félreértés ne legyen: én azt írtam, hogy ha a gépre felteszel egy új oprendszert, akkor azt tedd fel. Tedd fel, és ne kutyuld össze az előzővel.

Maradi vagyok? Lehet.