Sok ilyen disztró van, mint ahogy már említették, a frugalware is ilyen, és a suse-ra én is gyanúzok.
De annyit azért mondanék, hogy nem fenékig tejfel ez a chroot-os csomagkészítés. Miért is? Mert feleslegesen van fenn ugyanaz többször is (egyrészt az „éles” gépen, másrészt meg a chroot-ban). Amíg konzolos progikat csomagol az ember, addig nem olyan vészes, de miután sok függőséggel rendelkező programokat akar csomagolni az ember, akkor akár gigabájtokat is foglalhat a környezet. Őszintén megmondom, nekem nagyon nem jött be ez a módi.
A nem chroot-os csomagkészítés is hülyebiztos, a lényeg, hogy ne root-ként csináld 😉

1-2 GB? Hogy lenne ilyen kev

A folosleges helyfoglalast egyszeruen megoldottam: a chroot kornyezet, meg egyebek nalam szibolikus linkek egy, a /mnt ala felcsatolhato particio bizonyos mappaira, melyek egy kulso merevlemezen talalhatoak. Amikor csomagolni akarok, csatlakoztatom a kulso hdd-t, felcsatolom a megfelelo particiot a megfelelo mappaba, es indulhat is a szorakozas.
Annyi csomagot nem gyartottam, hogy relevans legyen a velemenyem errol a modszerrol, de nekem tetszik.

N