Hello!

Azt hiszem, Te a file fájlrendszerre vagy kívácsi. Hát hallgass ide! Az egész a gyökérrel kezdődött. Mások rootnak is hívják. ( / )
Ha kívácsi vagy a történet befejezésére kattincs : 😉ide

Ha nem szeretsz sokat olvasgatni akkor:ide

Ha a kezdetek kezdetén szeretnéd kezdeni ( :rolleyes:) látogass el ide

A „mappás meghajtózás” abból a szempontból is előnyös, hogy a mappanevek egy kicsit később fogynak el, mint a meghajtónevek. Tehát meghajtva csak a-z lehet (főleg inkább c-z, mivel a és b floppyk), míg mappázva szinte bármi.
Ez főleg akkor hasznos, ha hálózati meghajtók is csatolódnak, meg még a gépben is vannak partíciók.

A kedvenceim azok a progik voltak, amelyek a cd-meghajtót pl. mindig a D: -n keresték. Persze, ha az embernek van néhány partíciója, nem biztos, hogy a cd a d:-re fog esni.
Sőt, egy progi, amikor feltelepült, megjegyezte, melyik meghajtóról (cd) települt, és mindig oda kérte a cd-t, mert az kellett a futásához.
Amikor aztán vettem egy új vinyót (a régi mellé), az egész rögtön csúszott, és utána az egész megzakkant, csak a progi újratelepítése segített.

Mostmár kicsit világosabb 🙂

A swap partíció mekkora méretű legyen és mi is pontosan a szerepe? 😛

Köszi 🙂
Kozyadam

„mi is pontosan a szerepe?”
Biztos, hogy linuxot akarsz használni???
Amúgy legyen akkora amekkora a fizikai memória.