Amúgy meg már tényleg szinte mindent Kínában csinálnak. Pl. összehordozgatnak Európából mindenfélét – átviszik Kínába (a gépekkel) – ott megcsinálják – visszahozzák – itt csomagolják, ráírják, hogy az EU-ban készült. 😀

Egy másik – szintén furcsa, pénzpocsékló (állítólag pénzspóroló) történet, mely nem kerül Kínába.
Pl. Magyarországon, meg máshol is az EU és egyéb társaságok burkoltan elősegítik, sőt támogatják biz. pl. mezőgazdasági termékek kiírtását.
Magyarországon nincsen elég alma sem, de minimum úgy van intézve, hogy drágának tűnjön (pedig ebből pl. jól el voltunk látva).
– Szóval (egy) nem magyar tulajdonosú, de Magyarországon lévő feldolgozó egység Olaszországból hoz almát.
– Az almákat nálunk darálják és kiszárítják hatalmas energia befektetésével, és az ebből következő környezet-terheléssel belőle a vizet. (Persze ennek hatására elpárolog némi aromát adó vegyület is, de erről majd később.)
– A következő lépésben az így keletkező port csomagolják. (A csomagoló anyagot, természetesen valamelyik másik országban gyártják energia felhasználásával, szállítják ide, szintén környezetszennyezéssel.)
– Ezután a port elviszik egy másik országba – (persze ez szállítást jelent, ami újra pénzbe és környezetbe kerül.) – ahol pl. érdekes módon vizet adnak hozzá. (Olyasmit, amit egyszer már elpárologtattak belőle.) Persze, az így kialakított rostos ivólé nem teljesen alma ízű, sőt nem igazán ízű, de nem baj, mert egy másik országból előre csomagolt ízfokozókat tesznek bele, amitől nem igazán alma íze lesz, viszont egy átlag emberi ízlésnek sokkal „megfelelőbb”, kívánatosabb, tehát fokozza a fogyasztást.
Persze, természetesen ezt is csomagolják egy szintén másik országból szállított speciálisan összeállított – környezetkímélő feldolgozásra alkalmatlan – kompozit csomagolóanyagba.
– Ezután szétszállítják és reklámozzák, hogy milyen nagyszerű és friss és jó a termék.

És miért van ez? Mert egy országban (és egy helyen) megtermelni és csomagolni állítólag drágább, mint össze-vissza fuvarozni, mindent, mindenhová, redundáns, felesleges és ismételt műveleteket végrehajtani.
(Ugye, ha belegondolunk, hogy mi az olcsóbb, akkor rájövünk, hogy át lettünk verve… és rájövünk, hogy miért emelkednek ezeknek a termékeknek az árai. És arra is, hogy miért nincsen már semminek „íze”.)
Persze, hogy ez csak a duma, mert semelyik embernek nem érdeke, hogy valami olcsó legyen. Hogy miért? Gondoljunk bele, hogy minden 10 Ft-ból van mondjuk 2 Ft hasznon, 20%. (Valójában nem ez a helyzet, de nem lényeges.)
Na, most, ha valami előállítható 10 Ft-ból, akkor a 20%-os hasznunk 2 Ft. Ha ugyanazt előállítjuk 100 Ft-ból és 20 %-os hasznunk van belőle, akkor az már 20 Ft és senki nem szólhat egy szót sem. Persze a valóság úgy néz ki, hogy a termék akkor is 8 Ft-ba kerülne és a többi 90 Ft, csak pocséklás. (Nem is beszélve a környezet-terhelést.)
És lássuk munkaerő oldalról. Így egy termékkel sokkal több embert lehet foglalkoztatni. Tehát a munkások is örülnek a dolognak. Persze a munkások után is haszna van a rendszer működtetőjének (ezért nem is lehet szidni őket), igaz a bankoknak és egyéb cégeknek is. És a „20%-os” szabály miatt ez is csak + hasznot hoz.
(Egyedül a környezetnek nem jó… de az meg kit érdekel… még az unokáink sem fogják érezni.)

Tehát egy ideális kapitalista világban számottevő munkanélküliség sem lehetne, hisz az hasznot von el. De akkor van baj a kapitalistákkal, ha olyanokat termeltetnek és annyit a munkásokkal, amit az általuk adott juttatásokból már nem képesek megvenni. Ekkor felborítottuk az egyensúlyt és tönkremegyünk, ők meg munkanélküliek leszünk.
Persze lehet, hogy a termelő cégek jól kiszámolta mindent, sőt még ráraktak egy biztonsági százalékocskát is a dologra, csak azzal nem számoltak, hogy a pénzelosztó szervezetek – aminek valljuk be a 90 %-a szintén felesleges – éppoly telhetetlenek, mint ők. (És viszont.)
Most a kérdés az, hogy hosszútávon ki fog engedni a hasznából, vagy nem engedünk a huszonegyből és vesszen a gyengébb alapon bevállalnak egy rendszerváltást? (Amiben valamelyikük hosszú távon nyertes lehet?)

Na, jó elmélkedést!