A beavatkozást mindenki átvészelte, szegény pendrájv remekül mutatott a soros port tüskéi közé ékelve. Magam sem értem, miért nem történt komolyabb zűr. Azóta már bele van dugva a gépbe egy USB kábel, most már mindent oda dug a jómadár. Persze attól még övé a beosztás, a fizetés, a döntési jog egy csomó dologban. Szerencsére a rendszergazda egy húron pendül velem, úgyhogy Firefox segítségével zajlik a netezés, és két gépre az OOo is felkerült.

Sajnos ha olyan dönt arról, hogy mi kell és mi nem, mi a jó, és mi a rossz; aki nem ért hozzá, és teheti azért, mert kezébe nyomtak egy papírt tudás nélkül, akkor abból baj lesz.

Csak egy példa: a monitoraink 80%-a még katódsugárcsöves. Nem költenek a cserére, mert drága az LCD. Az, hogy kevesebbet fogyaszt, nem számít. Pedig vagy 70-80 monitor van a cégnél, jórészt 24 órás üzemben.

Délután félfüllel hallgattam a rádiót, so, egy új honlapot akarnak létrehozni, a miniszterelnöki szóvivőnek, vagy kinek, szovivo.hu, vagy hasonló címmel, a lényeg, hogy valami 200 millióba kerülne.
Mi kerül egy honlapon 200 millióba?
Vagy rosszul értettem?

Pontosabban egy honlap létrehozásáért, a szükséges eszközökért és egy éves üzemeltetéséért fizetnének 200 milliót. Hogy miért ennyit – hát benne van a volt üzlettárs is, akivel valószínüleg soha senki nem találkozott, mivel csak üzlettársak voltak.