Két szőke nő áll a buszmegállóban.
Hamarosan jön is egy busz. Odamegy az egyik és megkérdezi a sofőrtől.
– Ez a busz elvisz Szolnokra?
– Nem!

Odamegy a másik is és megkérdezi:
– És engem? ………………….

Naaa léccci, léccci-léccci.

Ez a verzio jobb.

Egy  átlagos nyugdíjas házaspár  napjai
Szóval,  egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és  bepillantottunk egy  kis üzletbe.   
Öt  percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám, hogy  egy  közterületfenntartó  írja vadul a büntetőcédulát.
Már  éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor  odaértünk, és megszólítottam:
Ne  szívass már,  köcsög,  mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős  állampolgárra is…”
de csak  szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét. 
Akkor  lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még  egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. 
Még le  is fényképezte őket. Ezután  szarjankónak  neveztem.   
A feje  még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az  ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, 
a fene  tudja miről.  Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment  vagy húsz percig.
A  közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre  szaporodtak.
Mindez  egyátalán nem zavart engem és a feleségemet . Mi ugyanis  busszal  jöttünk be a városba. 
Minden napra  kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek  annyira unalmasan a napjaink.  Nagyon  fontos ez a mi  korunkban.”

Az élet olyan, mint a motorkerékpár.
Ha nem megy be kell rúgni.