Szerk.: most jut eszembe, hogy épp valamelyik (szegedi) egyetemi újságban volt épp a kreditrendszer fentebb említett „áldásos” hatása elemezve: ugrásszerû változás volt látható a grafikonon épp a kreditrendszer bevezetése körül.

Mindenkinek a saját jól felfogott érdeke, hogy ha egy iskolát végig lehet csinálni x év alatt, akkor ne kétszer annyi idõ alatt tegye (pusztán lustaságból). A kreditrendszert pedig nemcsak ott vezették be, hanem majdnem mindenhol az országban és nem minden iskola, nem minden szakán romlott ennyit a helyzet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kimondottan a szegedi hallgatókkal van baj, hanem azt, hogy vannak bizonyos slágerszakok (mint ahogy feljebb is szó volt róla, például a jogi, vagy a közgazdasági karok), amikre rengetegen jelentkeznek abban a reményben, hogy egy olyan szakmában dolgozhatnak ahol kevés munkával sok pénz kasszírozható. Viszont tipikusan az ilyen mentalitású emberek azok, akik szeretnének a semmiért valamit kapni cserébe. Az pedig, hogy gyerekkorukban nem tanították meg nekik, hogy ilyen az életben nincs, ez pusztán a rossz neveltetés ékes példázata és nem azé, hogy van kredit, vagy nincs kredit.

Nekem is eszembe jutott már, hogy át kéne tennünk székhelyünket a kocsmába vagy a flame -be (ott még úgy sincs semmi). Hál’ Istennek a vicc nem olyan komoly téma, hogy a moderátorok haragudjanak ezért. 🙂 

Kezelném én felnõttként, csak az a baj, hogy gyerekként viselkednek.