Nem csak Magyarországon vannak Cuki és Boondie szintü zenék. Íme a bizonyíték: http://www.hampsterdance.com/

A világ legrövidebb könyvei:

– Betartott választási ígéretek i.e. 486-tól
– Az angol szakácsmuvészet egzotikus ízei
– Az amerikai kultúra
– Saddam Hussein: Egyetemes emberi jogok
– A német humor ezer éve
– A francia vendégszeretet
– Útikalauz: Az arab demokráciák
– Négerek, akiket a yach klubban ismertem meg
– Sylvester Stallone: A drámai színjátszás

A következő történet egy blogból származik. Úgy gondoltam, hogy ide való:

„Nézd már” – morfondíroztam magamban a bevásárlókocsik özönében a kijárat felé tartva – „itt ez a lengyel cég, amelyik nem fizetett ki minket tavalyelőtt. Kurva anyjukat…”

De mivel nem volt ott senki, akit szájon vághatnék a két évvel ezelőtti, csaknem egymillió forintos lenyúlás miatt, a pultot meg hiába rúgtam volna fel, felét se érte, ami rajta volt, mentem volna tovább. De csak volna, mert elém pattant egy műmosollyal felszerelt hostesscsaj, és lelkesen elém tolt egy kis kosarat, benne félbehajtott papírfecnikkel, és felszólított, hogy húzzak. Jó. Húztam. „Meglepetés”, állt a cetlin.

– Gratulálunk, uram, ön megnyerte meglepetéscsomagunkat! Ismeri a cégünket?
– Mint a rossz pénzt. Egymillával lógtok immár két éve, nekem meg két haveromnak, egy reklámfilm elkészítéséért.

A kiscsaj arcán átfutott egy zavarhullám, majd az arcstabilizátor visszahúzta a vigyorizmokat, és a reklám zökkenőmentesen folytatódott.

– Hadd mutassam be Önnek ezt a kézkrémet…
– Köszi, ismerem, az összes dobozotokat meg flakonotokat lemodelleztem 3DS Max-ben annak idején.
– És ööö, hadd mutassam meg ezt az after shave-t…
– Köszi, volt már ilyen a kezemben. Ki is ömlött, kurva büdös volt tőle a billentyűzetem.

De a kiscsajt nem lehetett leállítani, előkapott egy nejlonzacskót, és pakolta, pakolta bele a piperecuccokat, mindegyikhez külön magyarázatot fűzve.

– Figyu, aranyom – próbáltam leállítani – az összes löttyötöket ismerem, mondom, én csináltam a reklámfilmeteket.
– Igeeen?
– Igen. És még mindig nem fizettétek ki.
– Ööö… hát azt nem tudom… én még csak két napja dolgozom itt… de ez a női parfüm, ez újdonság, és biztosan volna kinek hazavinni…

A szatyrot rövidesen degeszre rakta mindenfélével, időnként megjegyezve, hogy ez mind nyeremény, meg ajándék, meg meglepetés, csak most, csak nekem. Végül feltette a kérdést:

– No és mit gondol, uram, miért engedheti meg a cégünk magának, hogy ilyen drága termékeket próbacsomagként osztogasson? Más cégek miért nem, na?

Megszámoltam, legalább százhúsz foga volt.

– Mert basztok kifizetni azokat, akik nektek dolgoznak, azért.

A kiscsaj egy pillanatig elemezte a választ, majd diadalmasan kibökte a brosúraszöveget:

– Mert a cégünk maximálisan visszafogja a vizuális médiamarketing költségeit!

Tévedtem. Százhuszonöt fog.

– Hát, igen. Így is mondhatjuk.

A csaj csak állt, tartotta a szatyrot, és vigyorgott.

– És most ezt a nagy szatyor cuccot mind nekem akarod adni?
– Igen, és ennek csak az a feltétele, hogy megvásárolja legújabb termékünket, a…

Nem vettem meg.

A cég neve egyébként Beauty Cosmetics. Ha valakit érdekel a reklámfilm, majd előkotrom, valahol még megvan. Tudtommal ment valami lengyel kábeltévében.

az új Firefox 🙂
http://img158.imagevenue.com/img.php?image=72786_firefox_122_513lo.jpg

by
http://www.kuulnyuuz.hu/
;D :happy: :cool1: :wink1: 🙂

Az előző a vicc, ez a másik véletlen …