Hagy tegyem még hozzá, hogy NAGYON nem mindegy, hogy milyen módon dolgozod fel az XML-t.
Ugyanis megint két módszer van arra, hogy hogyan dolgozod fel, kezeled az XML-t. Most éppen arra gondolok, hogy van soros hozzáférés (SAX), és van az, amikor az egész xml állományt beolvassa és felépíti a fa struktúrát a memóriában (DOM)  :wink1:.
Az elsõ SOKKAL gyorsabb, de másképpen kell kezelni, míg a második esetben egyszerûbb az adatok kezelése a memóriában, mármint a programozónak.
Az elsõt leginkább akkor érdemes használni, ha valami igen nagy XML állománnyal dolgozol, ahol már lassú/felesleges lenne az egészet egyszerre benyalni a memóriába.

Visszatérve az érvényesítésre: Nem kell mindig. Akkor kell, ha kell  :).
Mármint pl. ha magadnak írsz két progit, az egyik elõállít egy xml állományt a második pedig feldolgozza, akkor jó esély van rá, hogy sosem fog rossz XML állományt kapni a második progid. Ilyenkor max a fejlesztés idejére érdemes bekapcsolni az érvényesítést.
Ha viszont pl. más cégtõl, internetes csatornán kap a második progid XML-t, akkor mindig érdemes érvényesíttetni, pont azért, mert nehogy már a te progid szálljon el mások (esetleges) bénasága és rossz állománya miatt.

Leslieman
Elsõ lépésben a mai processzor ár/teljesítmény viszonylatok között a DOM semmivel sem lassabb a SAX annál is inkább mert a SAX nem végez validálást, a DOM meg igen és ezzel párhuzamosan állítja elõ az objektumokat, vagy tömböket és ez nemcsak hogy gyorsabb a programozó szempontjábol de átlátahtóbb, hatékonyabb, kezelhetõbb (Objet Orienteted Data Source – ODS), és a kód csak kevéssé lassul (RAM / Processzor kérdése). Persze tudom, hogy egyszer az isten vasa is elfogy de, kevéssé valószínû hogy ettõl.