Hozzászólások
-
SzerzőBejegyzés
-
balzamon wrote:A linuxban pedig változatlanul nincsenek c:, d:, e: stb meghajtók, mert a linux nem windows.
Nagyon szépen kérlek, hogy ezt többet nekem ne mond el, mert a franc tudja hogy hány évvel ezelőtt használtam utoljára windows-t, és akkor is csak a munkahelyemen.
borbi wrote:Közben találtam egy ilyet is hogy cdemu.Akkor már csak azt nem tudom, hogy mi a fene létjogosultsága van ennek a cdemu csodának. Találtam egy fórumot, ahol pont ehhez a szar cedega-hoz akarta valaki belőni:
balzamon wrote:A linuxban pedig változatlanul nincsenek c:, d:, e: stb meghajtók, mert a linux nem windows.Nagyon szépen kérlek, hogy ezt többet nekem ne mond el, mert a franc tudja hogy hány évvel ezelőtt használtam utoljára windows-t, és akkor is csak a munkahelyemen.
borbi wrote:Közben találtam egy ilyet is hogy cdemu.Akkor már csak azt nem tudom, hogy mi a fene létjogosultsága van ennek a cdemu csodának. Találtam egy fórumot, ahol pont ehhez a szar cedega-hoz akarta valaki belőni:
borbi wrote:Szerintem én azt hívnám virtuális CD-nek, ha a lemez képfájlhoz létre jönne egy block eszköz név is, mondjuk hogy /dev/sdx. Akkor lehetne mondani a különféle programoknak hogy az egy CD olvasó.
Emlékeim szerint a loop, mint hurokeszköz létrejön a /dev/ alatt. Tehát a rendszer alapértelmezetten szállítja, nem kell hozzá külső program. A linuxban pedig változatlanul nincsenek c:, d:, e: stb meghajtók, mert a linux nem windows. Ugyanazt a feladatot másképpen oldja meg. A megoldás pedig az, hogy a legtöbb program fel van készítve arra, hogy az optikai meghajtók helyét kézzel add meg lásd mplayer, legalábbis azok, amiknél ez fontos lehet, gondolom pont ezért. Hogy őszinte legyek a win-es megoldás nekem jobban tetszik. Viszont nagyszámú meghajtó kezelése esetén (itt persze nem elsősorban optikai meghajtókra gondolok) a linux nagyobb rugalmassága jobb lehet.borbi wrote:Szerintem én azt hívnám virtuális CD-nek, ha a lemez képfájlhoz létre jönne egy block eszköz név is, mondjuk hogy /dev/sdx. Akkor lehetne mondani a különféle programoknak hogy az egy CD olvasó.
Emlékeim szerint a loop, mint hurokeszköz létrejön a /dev/ alatt. Tehát a rendszer alapértelmezetten szállítja, nem kell hozzá külső program. A linuxban pedig változatlanul nincsenek c:, d:, e: stb meghajtók, mert a linux nem windows. Ugyanazt a feladatot másképpen oldja meg. A megoldás pedig az, hogy a legtöbb program fel van készítve arra, hogy az optikai meghajtók helyét kézzel add meg lásd mplayer, legalábbis azok, amiknél ez fontos lehet, gondolom pont ezért. Hogy őszinte legyek a win-es megoldás nekem jobban tetszik. Viszont nagyszámú meghajtó kezelése esetén (itt persze nem elsősorban optikai meghajtókra gondolok) a linux nagyobb rugalmassága jobb lehet.balzamon wrote:Szerinted? ???Szerintem én azt hívnám virtuális CD-nek, ha a lemez képfájlhoz létre jönne egy block eszköz név is, mondjuk hogy /dev/sdx. És el lehetne mondani róla hogy 2 Mbyte cache, UDMA 66 stb. Akkor lehetne mondani a különféle programoknak hogy az egy CD olvasó. A cdemu amit belinkeltem, talán ezt is csinálja, nem néztem utána, mert őszintén szólva annyira azért nem izgat ez a téma. Ilyesmire nekem sosem volt szükségem, bőven elég volt loop-ként mount-olni hogy ellenőrizzem vagy csak megnézzem a tartalmat.
balzamon wrote:Szerinted? ???Szerintem én azt hívnám virtuális CD-nek, ha a lemez képfájlhoz létre jönne egy block eszköz név is, mondjuk hogy /dev/sdx. És el lehetne mondani róla hogy 2 Mbyte cache, UDMA 66 stb. Akkor lehetne mondani a különféle programoknak hogy az egy CD olvasó. A cdemu amit belinkeltem, talán ezt is csinálja, nem néztem utána, mert őszintén szólva annyira azért nem izgat ez a téma. Ilyesmire nekem sosem volt szükségem, bőven elég volt loop-ként mount-olni hogy ellenőrizzem vagy csak megnézzem a tartalmat.
borbi wrote:Hát igen, a loop eszköz csatolást szerintem itt majd’ mindenki ismeri. De nem nevezném virtuális CD meghajtónak.Akkor mégis minek neveznéd? Egy cd kép fájl tartalmát teszi elérhetővé a felhasználó számára, anélkül, hogy ki kellene írnia cd-re.
Az egyetlen különbség, hogy nem külön C:, D: stb meghajtót használ rá, hanem megadott mappát.
Erre most azt mondhatnám, hogy a win miért nem a /media-ba csatolja a dvd-ket az azonosítójuk alapján, az sokkal jobb lenne. Szerinted? ???borbi wrote:Hát igen, a loop eszköz csatolást szerintem itt majd’ mindenki ismeri. De nem nevezném virtuális CD meghajtónak.Akkor mégis minek neveznéd? Egy cd kép fájl tartalmát teszi elérhetővé a felhasználó számára, anélkül, hogy ki kellene írnia cd-re.
Az egyetlen különbség, hogy nem külön C:, D: stb meghajtót használ rá, hanem megadott mappát.
Erre most azt mondhatnám, hogy a win miért nem a /media-ba csatolja a dvd-ket az azonosítójuk alapján, az sokkal jobb lenne. Szerinted? ???balzamon wrote:Légy szíves felejtsd már el a windowst!🙂
balzamon wrote:mount -o loop -t iso9660 file.iso /mnt/testHát igen, a loop eszköz csatolást szerintem itt majd’ mindenki ismeri. De nem nevezném virtuális CD meghajtónak.
balzamon wrote:Légy szíves felejtsd már el a windowst!🙂
balzamon wrote:mount -o loop -t iso9660 file.iso /mnt/testHát igen, a loop eszköz csatolást szerintem itt majd’ mindenki ismeri. De nem nevezném virtuális CD meghajtónak.
-
SzerzőBejegyzés