üdv!

bevallom, attól tartottam, ha egyáltalán válaszol majd
valaki az irományomra, akkor kígyót békát hány majd
a fejemre. de úgy látszik, másnak is feltûnt a dolog, és
(legalább részben) hasonlóakat is gondolnak errõl.
ennek örültem.

igen, a dózert utálni csacskaságnak tûnik (kerülni lehet),
én szeretem a linuxot, a bsd-t, de magamnak azért
be szoktam vallani: nem minden pillanatban merném
egyedül hagyni vele az esetleg elõtte ülõ ártatlan júzert.
aki természeresen lúzer, mint én, vagy legalábbis, én se
vagyok sokkal jobb. épp csak – mivel engem érdekel a
dolog – nem adom meg magam olyan könnyen. de ahogy
figyelek másokat, bizony sokan szoktak sikítani: „most
mit csináljak?!” és amikor odamegyek hozzá, látom,
hogy egy párbeszédablak van elöl, a közepén egyetlen
OK gomb virít, szóval szinte mindegy is, mi az üzenet…
ilyenkor vigyorogva csak annyit mondok neki, hogy:
„egy gomb közül csak egyet lehet választani :)”.
és eszemben sincs hülyének nézni. az emberek
különbözõek, és tényekkel nem szoktam vitatkozni.
ja, és mindez dózer alatt! szóval, ha ennél bonyolultabb
szituáció akad, az már szinte reménytelen… :))
most akkor értemes dolog gyûlölni a dózert, mert
eléggé kényelmes, és a „hülyékre” szabják? persze,
hogy nem érdemes. nincs mese, a linuxnak ezerrel
kell követnie ebben.

szóval, ebbõl az alapállásból indulva ne értem, mit
keres az a néhány furcsa mondat a honlapon.

megkockáztatom, hogy elküldöm a firkálmányomat a
chipes vitacikk írójának (andrás), és remélem, nem
veszi majd zokon. végül is maga uhu a lényeg, hogy
létrejött.

üdv mindenkinek!
cruiser