(Míg a Windows egy nagy monolit kövület [minden beállítást egy Windows alrendszer tárol és állít vissza minden rendszerindításnál], addig a Linux egy demokratikus rendszer amihez nagyon sok mindennel nagyon sok módon hozzá lehet férni. Ott van még a biztonság [ LIDS, grsec, stb ], amivel a rendszerhívásokat {syscall} lehet védeni és korlátozni /például hogy csak egy speciális felhasználó férjen hozzá a hálózati rendszerhívásokhoz és a root nem/. Aztán ott a rugalmasság, a polimorfizmus [pl. virtuális gépek esetén]. Inkább előny hogy konfig fájlok tárolják a beállításokat és nem maradnak meg automatice.)

Mindegyik disztribben van grafikus hálózati beállítás. Számodra kényelmes lehet. Fedora: Rendszer -> Adminisztráció -> Hálózat -> Eszköz -> Útvonalválasztás -> Hozzáadás. Más disztribeknél máshol kell beállítani.

A kérdéseddel – akaratodon kívül – elmondtad, hogy fogalmad sincs a Linux felépítéséről. Aki ért hozzá az tudja, hogy a route (és iptables, stb) parancsok nem a hálózatot irányítják. Gondold újra amit eddig tudni véltél. Ezek a parancsok _csak_ a rendszermag (kernel) felé továbbítanak adatokat. Nem tárolnak semmit sem, és nem irányítják a hálózatot. Nem „maradhat ott örökre” semmi, mert más parancs/program is módosíthatja az értékeket.

Hogy a kérdésedre válaszoljak: értelmetlen amit kérdezel. Vagy meg tudnád mondani, hogy melyik gombot kell megnyomni, hogy az autó repüljön? (Az autó nem képes repülni válasz nem elfogadható.) Ha lesz normális kérdés, akkor lesz normális válasz is.

Szerintem más az oka, de nem lenne jó ha megsértődnél.