Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Ha csak két rendszert akarsz bootolni, akkor elég a „boot camp” ha három rendszert akarsz, akkor kell feltétlenül a rEFIt . Természetsen két rendszer esetén sem zavaró.
Nos magam még nem jutottam el installálásig (remélem hamarosan a karácsonyi szabadság alatt), de fiam ezt már megtette az övén 🙂 (Majd megkérdem tőle, nem akar-e ide regisztrálni, mert nem fórumjáró fajta)
Az elején megkérdem tőled, hogy első (Core Duo), vagy második (Core 2 Duo) generációs a hardvered, ugyanis a második generációsnál a WLAN linux driverrel vannak stabilitási gondok.
Itt egy aktuális angol nyelvű leírás, hogyan kell az ubuntut telepíteni: https://help.ubuntu.com/community/MacBook – a fiam szerint a lépéseket pontosan betartva gond nélkül lehet installálni. (Ha kell, német nyelvűt is találhatsz, vagy kereshetek neked)
A particionálási problémák oka: a MacBookban már nincs BIOS, helyette EFI van, (olvasnivaló angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Extensible_Firmware_Interface ) ami miatt a merevlemez (logikai) felépítése is más, de kompatibilitási megfontolásokból négy partició erejéig támogatja a régit (hagyományos BIOS-ost, master boot, …) , viszont nem támogatja az „extended”particiót. Ez kisebb gond akkor, ha csak linuxot akarsz tenni az OSX mellé, nagyobb, ha hármas boot-ot szeretnél: OSX+Windows+Linux. Ez esetben már hekkelni kell, egyrészt telepíteni a rEFIt nevezetű boot-loadert, másrészt – mivel nincs elég szabad partició – a linuxban swap partició helyett swap fájlt kell használni. Ilyenkor az sem mindegy, melyik particióra teszed melyik rendszert, utána kell olvasni.
SZERK: az adatokat kiírhatod pl USB diszkre vagy égetheted dvd-re… A diszk esetén vigyázz, hogy milyen fájlrendszert használsz, sajnos az ext-eket nem támogatja a mac. A FAT-osak még a legkompatibilesebbek, csak ott a fájlméret korlátozott, akkor ott jobb split-telni a nagy fájlokat.(parancssor, mert hiszen az osx tulajdonképpen open bsd)
Nos magam még nem jutottam el installálásig (remélem hamarosan a karácsonyi szabadság alatt), de fiam ezt már megtette az övén 🙂 (Majd megkérdem tőle, nem akar-e ide regisztrálni, mert nem fórumjáró fajta)
Az elején megkérdem tőled, hogy első (Core Duo), vagy második (Core 2 Duo) generációs a hardvered, ugyanis a második generációsnál a WLAN linux driverrel vannak stabilitási gondok.
Itt egy aktuális angol nyelvű leírás, hogyan kell az ubuntut telepíteni: https://help.ubuntu.com/community/MacBook – a fiam szerint a lépéseket pontosan betartva gond nélkül lehet installálni. (Ha kell, német nyelvűt is találhatsz, vagy kereshetek neked)
A particionálási problémák oka: a MacBookban már nincs BIOS, helyette EFI van, (olvasnivaló angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Extensible_Firmware_Interface ) ami miatt a merevlemez (logikai) felépítése is más, de kompatibilitási megfontolásokból négy partició erejéig támogatja a régit (hagyományos BIOS-ost, master boot, …) , viszont nem támogatja az „extended”particiót. Ez kisebb gond akkor, ha csak linuxot akarsz tenni az OSX mellé, nagyobb, ha hármas boot-ot szeretnél: OSX+Windows+Linux. Ez esetben már hekkelni kell, egyrészt telepíteni a rEFIt nevezetű boot-loadert, másrészt – mivel nincs elég szabad partició – a linuxban swap partició helyett swap fájlt kell használni. Ilyenkor az sem mindegy, melyik particióra teszed melyik rendszert, utána kell olvasni.
SZERK: az adatokat kiírhatod pl USB diszkre vagy égetheted dvd-re… A diszk esetén vigyázz, hogy milyen fájlrendszert használsz, sajnos az ext-eket nem támogatja a mac. A FAT-osak még a legkompatibilesebbek, csak ott a fájlméret korlátozott, akkor ott jobb split-telni a nagy fájlokat.(parancssor, mert hiszen az osx tulajdonképpen open bsd)
ELaci wrote:Idézet:
Hozzátenném még:
Meg jópár évet a tanulással ahhoz hogy csak pár órára zsugorodjon a telepítés. 🙂
De, ez már csak ilyen.Sok évvel ezelőtt – akkoriban rúgta az utolsőkat a win95, ki lehet számolni – új gépet építettem össze, a régit meg megkapta az akkor gimnazista fiam, úgy, hogy „tombolhasson”, legyalultam a winchet és odaadtam neki a windows 95 telepítőt az összes driver cd-vel egyetemben, meg az akkor akuális SuSE-t. Neki 0 telepítési gyakorlata volt, azt elmondtam, hogyan particionáljon, milyen sorrendben telepítse a rendszereket, de többet nem. Szombat reggel kezdte és kora délutánra készen volt mindkettővel, szólt, hogy nézzem meg, és felette a szónoki kérdést: „Ki az a rémhírterjesztő, aki azt állítja, hogy a windows-t könnyeb telepíteni, mint a linuxot”?
A jelenlegi ubit könnyebb telepíteni, mint az akkori SuSE-t. (A „gyerek” egyébként most OSX/Ubuntus most és orvosi informatikát tanul – icipicit későn, munka mellett, mert volt egy-két „vakvágánya”)
Szerk:
látom, mások is osztják a – még be nem írt – véleményemet. 🙂
Egyébként egy barátom, – Windowsos telepítési gyakorlattal, nulla linuxos ismerettel – gond nélkül felrakta az ubit. Nem is használna windowst, ha a munkájához elengedhetetlenül szükséges archicad létezne linuxra.ELaci wrote:Idézet:
Hozzátenném még:
Meg jópár évet a tanulással ahhoz hogy csak pár órára zsugorodjon a telepítés. 🙂
De, ez már csak ilyen.Sok évvel ezelőtt – akkoriban rúgta az utolsőkat a win95, ki lehet számolni – új gépet építettem össze, a régit meg megkapta az akkor gimnazista fiam, úgy, hogy „tombolhasson”, legyalultam a winchet és odaadtam neki a windows 95 telepítőt az összes driver cd-vel egyetemben, meg az akkor akuális SuSE-t. Neki 0 telepítési gyakorlata volt, azt elmondtam, hogyan particionáljon, milyen sorrendben telepítse a rendszereket, de többet nem. Szombat reggel kezdte és kora délutánra készen volt mindkettővel, szólt, hogy nézzem meg, és felette a szónoki kérdést: „Ki az a rémhírterjesztő, aki azt állítja, hogy a windows-t könnyeb telepíteni, mint a linuxot”?
A jelenlegi ubit könnyebb telepíteni, mint az akkori SuSE-t. (A „gyerek” egyébként most OSX/Ubuntus most és orvosi informatikát tanul – icipicit későn, munka mellett, mert volt egy-két „vakvágánya”)
Szerk:
látom, mások is osztják a – még be nem írt – véleményemet. 🙂
Egyébként egy barátom, – Windowsos telepítési gyakorlattal, nulla linuxos ismerettel – gond nélkül felrakta az ubit. Nem is használna windowst, ha a munkájához elengedhetetlenül szükséges archicad létezne linuxra.vizsla wrote:„Pl rögtön látom, hogy melyik USB stickemet vagy usb winchemet csatlakoztattam.”
Van egy egyszerű, de nagyszerű megoldás. Minden tároló eszköznek van egy azonosító sorszáma. Ha azzal azonosítod az fstabban, akkor azt mindig egy adott könyvtárba fogja becsatolni. 🙂
De ezt pl. meg lehet „márka” alapján is oldani, vagy az alapján, hogy meljik likba lett bedugdosva.Ahogy a jó öreg Larry megmondta, TIMTOWTDI, és ez persze nemcsak a perl-re igaz 🙂
A volid-t azért szeretem, mert picipuha alatt is van, és ha a FAT os usb pendrivval odamegyek egy kollegához, vagy ő az én gépemre, rendszerfüggetlenül látjuk, hogy melyik is az. (már ők is „cimkézik” a stickjeiket! (=Alkalmi használat) ) Meg miért írnék az fstab-ba hotplughoz infókat?
vizsla wrote:„Pl rögtön látom, hogy melyik USB stickemet vagy usb winchemet csatlakoztattam.”
Van egy egyszerű, de nagyszerű megoldás. Minden tároló eszköznek van egy azonosító sorszáma. Ha azzal azonosítod az fstabban, akkor azt mindig egy adott könyvtárba fogja becsatolni. 🙂
De ezt pl. meg lehet „márka” alapján is oldani, vagy az alapján, hogy meljik likba lett bedugdosva.Ahogy a jó öreg Larry megmondta, TIMTOWTDI, és ez persze nemcsak a perl-re igaz 🙂
A volid-t azért szeretem, mert picipuha alatt is van, és ha a FAT os usb pendrivval odamegyek egy kollegához, vagy ő az én gépemre, rendszerfüggetlenül látjuk, hogy melyik is az. (már ők is „cimkézik” a stickjeiket! (=Alkalmi használat) ) Meg miért írnék az fstab-ba hotplughoz infókat?ELaci wrote:Ez a kötet címke átnevezés már csak szőrszálhasogatás.
Be kell mountolni a devicet egy könyvtárba. Lehet ezen kívül valami más megoldás?Azt hiszem, tévedsz. Ez a topik az ubuntu témakörben nyílt. Az ubuntu a belső lemezeknél ATA esetén, ha nem definiáltál egyéb fstab bejegyzést korábban, a /media/hd[a-z]n mountpointot, az egyebeknél (SATA, SCSI, …) a /media/sd[a-z]n mountpointot használja. A /media/disk illetve /media/disk-(1…n) mountpointokat dinamikusan hozza létre, mégpedig a külső hotplug disz(ek) (Általában USB, ritkán firewire, elvétve SATA-II) particióinak elérésére abban az esetben, ha a particiók nem rendelkeznek volid-vel. Ha azonban a particiónak van volid-je, akkor akkor ezzel a volidvel hoz létre – ideiglenesen – egy könyvtárat a /media alatt, és ide mountolja a particiót. Ki is használom ezt a külső USB drive-oknál! Pl rögtön látom, hogy melyik USB stickemet vagy usb winchemet csatlakoztattam.
ELaci wrote:Ez a kötet címke átnevezés már csak szőrszálhasogatás.
Be kell mountolni a devicet egy könyvtárba. Lehet ezen kívül valami más megoldás?Azt hiszem, tévedsz. Ez a topik az ubuntu témakörben nyílt. Az ubuntu a belső lemezeknél ATA esetén, ha nem definiáltál egyéb fstab bejegyzést korábban, a /media/hd[a-z]n mountpointot, az egyebeknél (SATA, SCSI, …) a /media/sd[a-z]n mountpointot használja. A /media/disk illetve /media/disk-(1…n) mountpointokat dinamikusan hozza létre, mégpedig a külső hotplug disz(ek) (Általában USB, ritkán firewire, elvétve SATA-II) particióinak elérésére abban az esetben, ha a particiók nem rendelkeznek volid-vel. Ha azonban a particiónak van volid-je, akkor akkor ezzel a volidvel hoz létre – ideiglenesen – egy könyvtárat a /media alatt, és ide mountolja a particiót. Ki is használom ezt a külső USB drive-oknál! Pl rögtön látom, hogy melyik USB stickemet vagy usb winchemet csatlakoztattam.
Ha ilyenkor kézzel kell indítanod az fsck-t , akkor ajánlhatom a -y opció használatát, akkor nem kérdez vissza, hogy helyreállíthatja-e ezt meg azt, úgy veszi, hogy -t adtál a kérdéseire.
Igen, tudom, hogy elvben veszélyes.
De azt is, hogy olyan kétlábúval még nem találkoztam (természetesen magamat is beleértve), aki értelmesen, a 157. kérdésnél nemet mondott volna, a többinél igent. 😉 (Magyarul, az fsck tudja jobban, mint mi, de meghosszabbítod az gombod életét)
legutóbbi hsz