Valami hasonlóval én is talákoztam már. Nem igazi monitor kikapcsolás, de annak látszik. (A gép messze, a paramétereit nem tudom most megnézni, legkorábban esetleg másfél hét múlva) A gép régi, a monitor szintúgy. 7.04 van rajta.

Ha ubival bootolok (és a grub a „gyári”), a splash alatt a képernyő töksötét, a bootolás eltart vagy négy percig, utána jön az X bejelentkező felülete. (Először azt hittem, hogy kiakadt, véletlenül ki kellett mennem a szobából, és mire visszamentem később, már ott volt, akkor kezdtem el nézelődni)

Ha a splash indulása után egy-két másodperccel képernyőt váltok ( (vagy F2?)) akkor 40 másodpercen belül ott az X login. A grub-ból kitörölve a splash + quit -ot, ugyanilyen gyorsan indul. Egyébként az utóbbi esetben hibajelzés nélkül; ha a splash benne van, és kb 15 mp után váltok képernyőt, rövid ideig látható egy hibajelzés, de gyorsan eltűnik, mert „begyorsul”, és a dmesg-ben nincs benne. Itt feladtam: nem szép, de megy.

És valódi képernyő kikapcsolási gond: (gép paraméterek itt a névjegyben), monitor Belinea 19″ crt. Rendszer Ubuntu 6.06 -tal kezdődően bármelyik. Ha hosszabb idő után power save-be megy, akkor a monitor vagy standby-ban landol (pislog a zöld led), vagy teljesen lekapcsol, ilyenkor a monitor élesztéséhez hálózati kapcsoló ki-be kell. Mindkét eset elő szokott fordulni, és elképzelésem sincs, mitől függ az „eredmény”.

Ajánlom mindenki figyelmébe az [origon] megjelent riportot dr. Dallos Zsolt ügyvéddel, a téma kapcsán. Egyébként az üres adathordozók árába épitett szerző jogdíj számára is sötét…  (Elismerve, hogy meg lehet hozni bármilyen törvényt, indokolni sem kell. Csak az a fontos, hogy megfelelő mennyiségű kéz lendüljön.)

Ha jól látom, a fórumon még nyári idöszámítás van.

A szerzői jogdij ( üres adathordozók esetében): Ahogy jóval korábban jeleztem, ez sajnos nem (csak) magyar jelenség, gondolom európaszerte honos lehet, mert az osztrákoknál meg a németeknél (is) így van. De: az EU is egy nagy rakás szar, és minél nagyobb lesz, annál nagyobb a rakás. Valaha megjelent magyar nyelven a Parkinson törvénye, ami kb vállalatra mondta ki ezt, és bizonyította. Hát  ugyanígy igaz et nemzetközi úniókra is, sajnos. Nem a jelenségek, a cselekedetek érdekesek, csak a definiciók. Vámot cigaretta után sem szedhettek a labancok, de megengedett volt nekik a „határon beszedhető dohányadó. Basszák meg, van különbség? Az osztrák „italadó”-t (aminek nagy része az önkormányzatonak ment) megtiltotta az EU, az akkori pénzügyminiszter (Karl-Heinz Grasser) csak mosolygott: más néven ugyanazt beszedte – beszedik, csak az önkormányzatoknak jut kevesebb. A polgár ugyanannyit fizet. Nem arról van szó, hogy valamit nem szabad csinálni, hanem arról, hogy nem szabad úgy nevezni. Nyugodtan útonállhatsz, ha EU konform módon el tudod nevezni.

AZ EU úgy szar, ahogyan van. (Mára sikerült megoldani, hogy a Közös Piac meg a KGST hártányait egyesítse)  Az összes tagországával. … Az Amerikai Egyesült Államok mintájára meg akarják teremteni az Európai Egyesült Államokat. Közben meg úgy járnak, mint az egyszeri gyerek, aki akkorát akart fingani, mint az apja, de jól összeszarta magát.

Természetesen az Artisjus szerveződés is egy nagy kalap szar, és itt azt kell mondanom, hogy ahogyan nálunk szokott lenni. József Attila jogörökösei korábban megkapták a „magukét”, abból pl, amit a Széchenyi Könyvtár egyösszegben fizetett a szerzői jogvédő hivatalnak. Azután az artilófütty azt mondta, hogy egyezenek meg bilaterásan, mindneki mindenkivel, egyenként. Az oszk meg beintett. Így 2008 jan 1-ig a József Attila gyűjtemény az elektronikus könyvtáron nem elérhető.

Személyes jó barátom egy világszerte elismert instrumentális előadóművész. Már nem csinál CD-ket. Attól fordult ki a gyomra, hogy a „szerzői jogvédelem” (itt előadói, mert 18. századi szerzők esetében csak erről lehet szó) hogyan baszott ki vele, közben a képébe röhögve. Az Artisjus is bekaptattya!