szerintem nem ezt akartad írni 🙂
(ugye?)

Pedig de.

Na jó, igazad van, általánosan fogalmaztam. A minõségi zenét játszó, tanult, képzett, elismert zenészek (pl. nagyon sok jazz zenész) éljen zenélésbõl. Mivel erre tette fel az életét, és mondjuk zenemûvészetire, vagy Kõbányára járt hosszú éveken keresztül, plusz külföld és mindenféle autodidakta fejlõdés, tapasztalat.

Ha ezt vissza tudja adni a közönségnek, az egy élmény. Elismerik a tudását és a tehetségét. Meg is érdemlik.

A mai világban (nem csak magyarországi viszonylatban) azonban értelemszerûen a semmitmondó pop slágerek azok, amire a belefáradt, tanulatlan, mûveletlen népnek és az agyatlan tiniknek szükségük van. Nyilván megélnek ebbõl egy páran.

De én speciel a grúv háuznak, vagy akármelyik hasonló szintû „zenekarnak” nem akarok egy fillért se fizetni azzal, hogy megveszek háttértárat.

Anyjukat, artisjussal együtt. Ennyi.

Szerintem két külön problémát mosol egybe.

Az egyik, hogy az Artisjus már szinte csak a merevlemezre nem rakatott jogdíjat (de ami késik… :)), az az õ lobbitevékenységüket dicséri, valamint ha törvényt nem is, de az ember igazságérzetét, élén a visszaosztási rendszerrel, sérti (és persze felveti a kérdést, hogy a politikusok miért nem küldték el ezt a gittegyletet a francba). Ez ellen, noha nem egyszerû, de fel lehet és fel is kell lépni.

A másik, hogy sok a gagyi, amit jórészt csak azért vesznek meg, mert „benne van a vivatévébe a klipje”, hát ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. (illetve lehet, hogy lehetne, csak ahhoz lehet, hogy az ált. isk. zenetanítást kéne megreformálni és benne a könnyûzenét nem figyelmen kívül hagyni, a komolyzenét meg a magas mûvészet kriptaszagával megutáltatni, ahogy a mi osztályunkkal tették – bár lehet hogy ez csak egy elszigetelt, majdnem nyugdíjas tanárnõ volt, de az az érzésem, hogy nem :). Mindegy, ez messzire vezet.)

Azt meg, hogy nem ezt akarhattad írni, azért gondoltam, mert a zenélésbõl megélés alatt nem a jogdíjak beszedését értem, hanem hogy a páciens feláll egy színpadra és produkálja magát, esetleg megtöltve egy sportcsarnokot/bármi hasonlót fizetõ nézõkkel. Aztán ha ezt sikerül sokszor megcsinálnia, akkor ugyan miért ne élhetne ebbõl, ha egyszer van közönsége, akiknek tetszik amit mûvel – még ha õ egy „divatos mikrofonharapó” is, még ha a közönség a… nem mondom kikbõl áll is? Ha meg a fellépése nem vonz közönséget, akkor elõbb-utóbb úgyis a krumpliföldön találja magát :).

Annak viszont, hogy „üssön meg egy színvonalat” „minõségi zenét játszó, tanult, képzett, elismert zenészek” semmi értelme, mert ugyan ki dönti el, hogy valaki ilyen-e?
Az OSZK? Erdõs „akurvaanyád” Péter? A Megasztár zsûrije?
Nem, a közönség dönt, a cd-boltban, a webáruházban és a sportcsarnok pénztárában – ennyire egyszerû.