Ne kerülgessük a frissen készült pépes ételt:
Hány mA?

Akkor vigyázzá’ Debrecenbe’, mer’ ki lészel kémkedve.

Leírom harminckettedszerre is:

Az USB egy elég jól körülírt protokol, aminek célja eltávolítható eszközök használatba vétele, az oprendszer újraindítása nélkül.

Úgy működik, hogy drótok felismerik, hogy beledöftél valamit a likba, és rögvest (üstöllést) elkezdi a rendszer lekérdezni az eszközt.
Az meg, ha tényleg USB eszköz, nem egy drótdarab, szépen a tanult módon elküldi az azonosítóit.

Itt kezd el a delikvens viháncolni, hogy felismerte(!), pedig ez még csak a meló eleje.

Ezután a rendszer a kapott azonosító alapján megkeresi, hogy van-é nékije olyan programja (nevezzük drájvernek, linugz esetén kernelmodulnak), ami a saját bevallása alapján kezelni képes ezt a cuccot.
Ha ilyet talál, akkor egymásnak ereszti őket, siker esetén létrejön az eszközre mutató device, és jöhetnek a magas szintű programok, amik majd a biteket pofozzák oda-vissza a rendszer és a device között.

Nademivelezegy szar linugz, amihez tudvalévőleg a gyártók általában elfelejtenek kernelmodult adni a drivercédén, marad a próbálkozás: valaki írt-e már olyan modult, ami ezt a nyüves cuccot kezeli. És ha írt is, vajon ő is pont úgy akarta-e használni, mint te.

Általában valamiféle modul van a kernelhez, de nagyon gyakori, hogy egyes nyűgösebb eszközök (és itt leginkább a kamerák meg a wifik játszanak) esetén a disztró becsomagol másik, a kernelhez jó, de abban nem szereplő modult is. Ekkor le kell cserélni a kernellel kapott modult a másikra. De kaphatsz ilyet forrásban is, amit lefordítasz, telepítesz.

Mindenesetre a dmesg sokat tud segíteni a problémamegoldás során. Annak, aki érti is, amit olvas.