Xfce mellett érvelnék. Gyors, nálam spec. legalább másfél-kétszer gyorsabban jönnek be az alkalmazások, mint KDE vagy Gnome alatt. Én személy szerint 8 virtuális munkaasztalt (kiterjesztett munkaasztal? Nem tudom, mi a valódi neve) használok, két monitorral, tehát így tulajdonképp 16 asztalom van.

Nálam amíg linuxoztam többnyire KDE volt. Több okból is, leginkább a terminálját szerettem, a konsole ugyanis több fület is tud nyitni (most már a Gnome terminál is tud ilyet), a másik amit gyakran használtam az a kate volt. A gyorsindító rajta volt a panelen, ezen pedig a leggyakrabban használt programok (úgy 10-16 pici ikon egymás fölött két sorban, a legnagyobb bánatom az volt hogy ezek átrendezése állandó problémaforrás volt, hajlamos volt a rendszer elfelejteni a nehezen összehozott sorrendet, a sorrend átállítása pedig külön logikai játék volt, kb. a bűvös kocka kategóriájában :).
Virtuális desktopom általában hat volt, az elsőn fejlesztettem,  a másodikon a text editor volt az adatbázist definiáló SQL mondatokkal, ezt egy recreate nevű script generálta újra, a harmadikon az xmms ment, a negyediken (az első alatt) volt a konsole, az ötödik általában üres volt, a hatodikon ment az épp esetlegesen folyó letöltés. A KDE azért is praktikus volt mivel sok KDE-s progit használtam és a KDE hajlamos elég sokáig meditálni amíg elindítja a szolgáltatásokat, ráadásul a Kylix igazán a KDE ablakkezelőjét szerette (néhány másikat pedig egyenesen utált).
A gyorsindítón ott volt a Firefox, a Thunderbird (régebben a Konqueror és a KMail de a mozilla aztán összekapta magát és használható lett, majd a firefox még inkább), a Konsole, a KCalc, a kate, az OpenOffice, a Kylix, a Netbeans, a Monodevelop, a Lazarus, az IBAccess , a Quanta, a KDETv, a KRadio és az xmms, általában ezeket használtam a legtöbbször, a start menüben persze voltak játékok (Pl. a Heroes III of Might and Magic wine-on keresztül indítva), voltak emulátorok (vice, uae és valam ZX-Spectrum emulátor).Nagyon szép kis dektopjaim voltak, külön sport volt a különféle forrásból forgatott progikhoz ikonokat szedegetni össze, még olyan is volt hogy a KIconedit-tel én rajzoltam a spectrum emulátornak ikont. Ja, és persze mplayer, az tényleg nagyon cool kis progi volt, az volt az egyetlen olyan cucc amivel normálisan fel tudtam venni videót a videókártyámról. Úgy 3 nap alatt raktam fel mindent és lőttem be a rendszeremet tökéletesen, de úgy egy év után általában új disztribet raktam teljesen újraformázva a winchestert.

És itt kezdődnek a gondok, ha akarsz egy Beryl-t , vagy netán egy foobillard játékot feltenni, akkor tanulj meg angolul és vágd a függőségeket és egyéb trükkös dolgokat.  Monnyuk valahol jók is a problémák, mert ha legyőzöd őket az sikerélmény .  

Egy berylt SuSE-re elvben viszonylag könnyen fel lehet tenni, az ubuntura legalábbis elég simán felment (más kérdés hogy a Virtual PC nagyon gagyi emulált videókártyájával nem sok sikerélményt produkált, de felment). A függőségeket ha van csomag az adott disztribre és a csomag gyártói nem kúrtak el valamit akkor elég korrektül kezeli a csomagkezelő (a SuSE-nél a yast, a debian alapú cuccoknál az apt és a fölé húzott GUI, Pl. synaptic).

Talán ez nem 1-2 év, ám mégis gondolni kellene a jövőjére is.

Annyira szerintem nem fog, picit biztosan, de én inkább úgy saccolom hogy maguk a rendszerek fognak biztonságosabbá válni, mind linux mind windows oldalon, így ez a probléma elveszti azt a jelentőségét ami ma van neki. Persze tökéletesen biztonságos rendszer nem volt, és nem is lesz.

Pillanatnyilag 6 hónapja csak a Linux-ot használom (suse 10.2) KDE felülettel, mert nekem ez olyan kellemes és jól beállítható a kedvem szerint. Annyit azért hozzá tennék az általad leírt windows árához, hogy nagyon sok felhasználónak nem 3-6 napi bérköltség, mert saját zsebből másképpen kell számolni azt az árat.

A home usernek talán nem, bár ha belegondolsz hogy mennyibe kerül egy jobb 3D-s videokártya…

Számomra eddig az derült ki több fórumon megfordulva, hogy a Linux-ok programozóknak készülnek leginkább és kevésbé az átlag felhasználóknak.

Ez így ebben a formájában nem igaz. Pont a programozóknak nem igazán ideális a linux, pontosabban a kezdőknek talán annyiban jó hogy a forrásból sokat tanulhatnak. Bár az is igaz hogy egy kezdő számára nem a linux kernel az ajánlott olvasmány… Szvsz a linux leginkább a rendszergizdáknak jó. Szépen be lehet állítani minden porcikáját, ugyanakkor nem fenyeget az a veszély hogy az end-user saját maga fogja a rendszerét adminisztrálni mint a legtöbb windowsows kis rendszernél.

Azt tapasztalom, hogy aki nem vágja a programozást, az húzzon el a sunyiba a Linux-tól, legalább is jópár „szakmai” hozzászólás ezt tükrözi. Ezzel nincs is semmi baj, ha a szabad szoftver mellé kiírják mindenhol, hogy szabad megtanulnod programozni és akkor jó eséllyel mindenre használhatod hibátlanul. Természetesen továbbra is használni fogom, mert vannak dolgok amik nagyon tetszenek benne, illetve a szellemiségében.

Ez azért enyhe túlzás. Bár az tény hogy aki tud programozni az határozott előnyben van, de a mai linuxokat már azért különösebb szakmai hozzáértés nélkül is el lehet kezelgetni, legalábbis ha nem akarsz tőle többet amit egy 486-os számítógéppel win98 alatt megtehetsz (alap szövegszerkesztés, web, pár egyszerű játék).

Felteszel Ubuntut, valahol még meg is felel az elvárásaidnak, de azonnal letörlöd, mert gáz, ha a tükörbe nézve nem azt látod, amit szeretnél.

Azért tettem fel mert kíváncsi voltam rá. És azért szedtem le mert a winchesterem kapacitása nem végtelen, és kellett a hely a másik rendszernek. És azért SuSE 9 mert az az utolsó linux amin még fut az a Kylix amivel az ügyviteli rendszerem előző verzióját csináltam.

Az általad alig észrevehetelenül, mélységesen lenézett felhasználó, egyáltalán nem hülye és analfabéta a programozás mibenlétét illetően, mindössze meghagyja neked ezt az élvezetet, amiért felkészültségfüggően akár meg is nyugodhatsz, ha belegondolsz az állandóan megújuló generációk által, egyre tökéletesebben alkalmazott gondolkodásmódba. Sejtem, ez általad is kiválóan ismert. De ez szinte semmiség, ahhoz képest, amit ugyanez a szemlélet szült, a példánál maradva, az Ubuntu esetében.

Dehogy nézem én le a felhasználót. Miért tenném ? Attól mert valaki nem tud belőni egy apacsot még egészen kiváló orvos vagy mérnök, és persze nagyszerű ember lehet. Én sem tudok vakbelet kivenni, legalábbis úgy hogy utána életben maradjon a paciens is, sőt abban sem vagyok biztos hogy én túlélném a műtétet… Neki az a szakmája, nekem meg ez. És pont az a lényeg hogy a felhasználónak tökmindegy hogy linux vagy windows, ő a feladatát akarja megoldani a lehető legegyszerűbben és legkényelmesebben, ő nem oprendszer-fétisiszta akinek élethalál kérdés hogy pingvin vagy ablak legyen a gépén. Ez az amit egy átlag linuxos nehezen tud megértni. A felület nagyjából egyenértékű, a linux oldalán az ár és a biztonság van, a windows oldalán pedig a sok-sok meglévő program és hogy új programot némileg gazdaságosabban lehet jó minőségben kifejleszteni alá mint linuxra, illetve hogy míg windows NT alatt a win 3.1 alá írt Delphi 1.0 is vígan elfut, addig a mai linuxon a Kylix3 már nem igazán.

Tök mindegy, mikortól számítjuk a win ellenláb „felhasználók-vesztesek” által leghasználhatóbb megjelenését, ma már rendesen konkurrál. Alternatíva a legkezdőbbek számára is és elérhető módja, hogy megismerjék,  használják a Linuxot.

Nem tökmindegy. Mindkét oldal fejlődik, a linux is, és a windows is. Idáig nagyjából fej-fej mellett, de én mint programozó úgy látom hogy az utóbbi pár évben a windows a .NET-tel eléggé elhúzott. Ezt a felhasználók nyilván később fogják érzékelni, a fejlettebb programozói interfész alá előbb meg kell írni a programokat, és ezeken keresztül fogja a felhasználó érezni a változást. De ezek nagyon hosszú folyamatok, ~5 éves periódusok. Én anno az első programozók egyike voltam akik átálltak linuxra, és talán az elsők egyike vagyok akik ha nem is menekülnek onnan, de távolodnak a rendszertől. Persze lehet hogy ezúttal én látom rosszul a dolgokat, de én az elmúlt 12 évben elég közelről követtem a linux fejlődését, és láttam/látok pár tendenciát ami hosszú távon komoly gondokat fog jelenteni. Ezt nagyrészt már meg is fogalmaztam ebben a topicban.

Kevesen lesznek, akik bele szeretnének avatkozni a számukra nagyon is kellemes és ingyenes rendszerbe. Használni akarják a lehető legegyszerűbb módon.

Pontosan. És ez az a pont ahol a linux a legfőbb előnyét a testreszabhatóságot elveszíti. Ami meg az ingyenességet illeti: kis hazákban (ami azért nem a legmagasabb béreiről ismert) egy windows ára ~ a rajta dolgozó ember kb 3-6 napi bérköltsége. És úgy 3 évig nemigen kell belőle újat venni.
Nem ez a linux igazi előnye hanem az hogy kevésbé kell vírusoktól tartanod. Legalábbis pillanatnyilag. De akik azt hiszik hogy ez az előny permanens azok valószínűleg igencsak nagyot tévednek.

Baráti jótanács: 🙂
Szerintem tölts le egy Ubuntu 7.04-et vagy Fedora 7-et. Próbáld ki. Használd mondjuk 2 hónapig. Aztán gondold át, hogy miket irkálsz. Mivel [HIGHLIGHT=#7030a0]SZVSZ[/HIGHLIGHT] 2-3 évvel ezelőtti a legfrissebb saját élményed linuxról. Így viszont semmi értelme itt vitatkoznod az angyalok szárnyáról. 😉

Ubuntu 7-et tettem fel próbaképp Virtual PC alá, de azóta leszedtem mert kellett a hely a SuSE 9-nek. Az Ubuntu már hasonlít valami olyasmire amit fel lehet tenni egy átlaguser gépére is, legalábbis első ránézésre. Ha 2000 környékén ilyen lett volna akkor egész biztos hogy lemossa a windowst.