„Én állítom hogy a linuxosok elsősorban a kínlódás utáni sikerélmény miatt tartanak ki ezen oprendszer mellett valameddig”
Ez hűjeség soha nem kínlódtam még annyit mással, mint a vindózzal… és qurva nagy sikerélmény, amikor valami végre működik. :)))

„és a más irányú elfoglaltság egyre kevesebb időszakaszt engedélyez erre a típusú megoldásra”
Annak aki „megcsináltatta” (velünk)… aki inkább tanult, annak egyre könnyebb és egyre kevesebb idő alatt megy. 🙂

„minél hamarabb bármi áron”
És, aki még ennek ellenére sem oldja meg a más problémáját, az fúj-fúj…

de Utálom mindkettőt! Na ehhez mit szóltok? 🙂

Háború és béke. 🙂 Ugyanígy értelmezem és élem át, más előjelekkel persze, mint vizsla társunk és moderátorunk, ebben a kérdésben.
ELaci!
Innen a fűórumról ismerlek a hozzászólásaid  és habitusod alapján, de szerintem  csakis a meleg miatt vagy ilyen pesszimista. 🙂
Annyi bizonyos, hogy, hogy mindenkire érdekesen nézhet a közvetlen környezete, amikor nem tud lerobbanni a gépről és valahogy nem a pornóoldalak miatt.
Én élvezem azt, amikor napokig szenvedek valami miatt és nem merem a barom kérdéseimmel teljesen idiótának nézetni magam, aztán egyszer csak megtalálom a megoldást. Ami még nem tuti tökéletes, de már érzem az ízét mások gondoilatainak.
Naná, hogy szenvedni kell vele. A totál üzleti alapon megalkotott winnel én többet szenvedtem , mint amennyit a legendásan nehezebb Linuxszal. Na és hol van még a vége, amikor többé-kevésbé biztosan állíthatnám, hogy értem is? 🙂
Ok, későn kezdő amatőr vagyok és eszemben sincs hozzátok mérni magam szakmailag. De létezik átjárás szakmák, hivatások között. Gondolj bele például a gasztronómiába. Mennyi kudarc, éjszaka, gyötrődés kell ahhoz, hogy egy mára közönségesnek mondható étel születhessen meg?
Pl. a palacsinta. 🙂