Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Épp nézek egy 1967-es filmet. Eli Wallach (Tuco) háromféle revolverből válogatja össze a neki legmegfelelőbbet, amibe a töltények csak egyfajta dobozból kerülnek bele. Minden kompatibilis mindennel, nem szorul, nem sorjás, nem akad, összehozható egy tökéletes „szerszám” belőlük. Mindez történik 1862-ben, a polgárháború első szakaszában, NEM a jenki területen. Egy kis nosztalgiával nézem és keserüen mosolygok a Jó, a Rossz és a Csúf irigylésreméltó helyzetét. 🙂
Épp nézek egy 1967-es filmet. Eli Wallach (Tuco) háromféle revolverből válogatja össze a neki legmegfelelőbbet, amibe a töltények csak egyfajta dobozból kerülnek bele. Minden kompatibilis mindennel, nem szorul, nem sorjás, nem akad, összehozható egy tökéletes „szerszám” belőlük. Mindez történik 1862-ben, a polgárháború első szakaszában, NEM a jenki területen. Egy kis nosztalgiával nézem és keserüen mosolygok a Jó, a Rossz és a Csúf irigylésreméltó helyzetét. 🙂
Ha más haszna nem is lesz ennek a cikkecskének, annyit bizonyosan elért, hogy sokan elgondolkodnak a fogyasztói szokásalkon. Igaz, többségükben azok, akik eddig sem tartoztak a konzumlázban szenvedők közé, értem példaként ezalatt a linuxfelhasználókat is. Saját tapasztalataim alapján tudom mi a különbség a hopp és kopp között. Ebben az esetben persze könnyen megtanulható az eszement fogyasztás lecserélése racionálisabb irányba. Túl hosszú ideig részesedtem a tervgazdaság „áldásaiban”, végtelen lista lenne ennek felidézése. Annak idején irigykedő elképedéssel néztük egy autógyár termékkatalógusát, ahol háromnál több típus is szerepelt a kinálatban. 🙂 Ma ez szinte követhetetlen, említhettem volna akár a fogkefeválsztékot is, vagy bármit, bármely területen. Távol áll tőlem egy olyan világ visszsírása, amit gyűlöltem, de ami megvalósult helyette? Nos, enyhén szólva érdekes. Talán leegyszerüsítésnek tűnhet, nekem többek között ezért fontos a linux filozófiája, mert az átgondolatlan fogyasztási szokásokat is szinte észrevétlenül kordában tartja. Sokszor később döbbenek rá, hogy valamit azért nem úgy tettem-vettem meg, mint akár egy évvel ezelőtt, mert többször is átgondoltam a dolgot, mielőtt léptem volna. Remélem érthető, amit próbálok ezzel kapcsolatban mondani, igazándiból ez nem ilyen egyszerű, de szerintem klassz dolog. 🙂
Ha más haszna nem is lesz ennek a cikkecskének, annyit bizonyosan elért, hogy sokan elgondolkodnak a fogyasztói szokásalkon. Igaz, többségükben azok, akik eddig sem tartoztak a konzumlázban szenvedők közé, értem példaként ezalatt a linuxfelhasználókat is. Saját tapasztalataim alapján tudom mi a különbség a hopp és kopp között. Ebben az esetben persze könnyen megtanulható az eszement fogyasztás lecserélése racionálisabb irányba. Túl hosszú ideig részesedtem a tervgazdaság „áldásaiban”, végtelen lista lenne ennek felidézése. Annak idején irigykedő elképedéssel néztük egy autógyár termékkatalógusát, ahol háromnál több típus is szerepelt a kinálatban. 🙂 Ma ez szinte követhetetlen, említhettem volna akár a fogkefeválsztékot is, vagy bármit, bármely területen. Távol áll tőlem egy olyan világ visszsírása, amit gyűlöltem, de ami megvalósult helyette? Nos, enyhén szólva érdekes. Talán leegyszerüsítésnek tűnhet, nekem többek között ezért fontos a linux filozófiája, mert az átgondolatlan fogyasztási szokásokat is szinte észrevétlenül kordában tartja. Sokszor később döbbenek rá, hogy valamit azért nem úgy tettem-vettem meg, mint akár egy évvel ezelőtt, mert többször is átgondoltam a dolgot, mielőtt léptem volna. Remélem érthető, amit próbálok ezzel kapcsolatban mondani, igazándiból ez nem ilyen egyszerű, de szerintem klassz dolog. 🙂
Ma reggel idézett némettanárom valami havilapból, nem tudom, miből, de megkérdezem.
Köszi, ne kínozd vele a tanárod, elég ennyi is egy lapból. Valahogy nem szeretnék túlságosan elkeseredni. 🙂Ma reggel idézett némettanárom valami havilapból, nem tudom, miből, de megkérdezem.
Köszi, ne kínozd vele a tanárod, elég ennyi is egy lapból. Valahogy nem szeretnék túlságosan elkeseredni. 🙂„Egy mai magyar házaspár átlagban napi fél órát foglalkozik a gyerekével, és három órát tölt TV nézéssel.”
Jó rendben. Ezt ki mondja? Ennyire nem rossz a helyzet, kizárólag a megrendelésre készült un. felmérések szerint. Személy szerint életemben nem találkoztam a „mai magyar házaspár” tipusával, ahogy szerintem szinte senki sem. Ha életemben összesen két ilyen felméréssel találkoztam, akkor sokat is mondok, de egyetlen ismerősöm sem többel. Nem vitatom, sok a birka, de ezeket a statisztikákat a reklámbevételekért egymás torkát nyiszálók gyártatják maguknak, felületeik árát minél magasabbra értékelendő. Sajnos ettől még a helyzet komoly, de inkább attól, hogy a mások, vagy saját maga rabszolgájaként dolgozó felnőtt társadalmi többségnek ideje sem marad a gyereknevelésre, a tévé csak van. A „celeb” pedig nevelőt tart és nem nézi a saját szemetét.„Egy mai magyar házaspár átlagban napi fél órát foglalkozik a gyerekével, és három órát tölt TV nézéssel.”
Jó rendben. Ezt ki mondja? Ennyire nem rossz a helyzet, kizárólag a megrendelésre készült un. felmérések szerint. Személy szerint életemben nem találkoztam a „mai magyar házaspár” tipusával, ahogy szerintem szinte senki sem. Ha életemben összesen két ilyen felméréssel találkoztam, akkor sokat is mondok, de egyetlen ismerősöm sem többel. Nem vitatom, sok a birka, de ezeket a statisztikákat a reklámbevételekért egymás torkát nyiszálók gyártatják maguknak, felületeik árát minél magasabbra értékelendő. Sajnos ettől még a helyzet komoly, de inkább attól, hogy a mások, vagy saját maga rabszolgájaként dolgozó felnőtt társadalmi többségnek ideje sem marad a gyereknevelésre, a tévé csak van. A „celeb” pedig nevelőt tart és nem nézi a saját szemetét.
legutóbbi hsz