„(Hogy a tolvaj mit érezhetett, amikor egy halom, számára „ennyireértékes” zsákmányt lelt a táskámban, nem tudom. De rohadjon meg.)”
Már biztosan nincs az élők sorában, ha találkozott a Slackware csodáival, a lenyúlt gépeden. 🙂

>>Mire ő megkérdezte: „Melyik windowst használod?”
Mondom: „A kérdés, inkább Linuxos, mintsem windowsos”
Na jó! – mondja ő – akkor másképp kérdezem: „Milyen windows van a gépeden, 2000-es, vagy XP?”
Mondom: „SuSE Linux”
Mire ő: „Jó. És milyen windows?”<<
és
„Látom elvagytok.”
ra.
Legalább kidumálunk valamit a belső körben, amit némiképp érdemes kielemezni.
OK, tudom, mér ezerszer megtörtént, de ez a kérdés nem merült el a Duna, vagy Tisza sodrában e kis hazában.
Amit idéztem BlueSky-tól és Vladitól, az eesszenciája a mának.
Egyrészt a tapasztalati hozzáállás, más tekintetben a szkepticizmus, bocs Vladi. 🙂
Én még hol volnék a nyolc évtől? Sehol.
Azt viszont már érzékelem, amit szerintem ti már rég tudtok, hogy egy agyament néppel nem lehet sokat kezdeni.
A szabadság értelmezése sokak számára a konzumálást jelenti, lehet hiteleket felvenni és meggondolatlan kiadásokba beleborulni, aztán a behajtócégek karmaiba kerülni.
Itt, a Linuxon ezt sosem érzékeltem.
Soha senki nem tromfolt le a hardvereimért, ha valami megjegyzést kaptam az orromra, azt ma már előnyként látom és érzékelem.
Nem csak itt, az angolszászok sem nevezhetők visszafogottnak, amennyiben nem érthetően adtam elő a kérdéseimet.
Sosem leszek próféta a saját hazámban, belefáradni nem fáradtam bele, mindössze nem vagyok benne a mókuskerékben. így aztán kit térítsek meg?
Akiknek előadtam azt, amit itt mindenki sokkal jobban tud nálam, azok azt sem értették, miről beszélek egyáltalán.
Kisvártatva és a legtöbb esetben az volt a reakció, hogy „Mi a fenét szenvedsz a Linux-al, van nekem egy jó kis warez, abszolút felhasználóbarát wines verzióm (akármelyik természetesen és nekem is akad pár a gyűjteményemben), tedd fel azt és minden rendben lesz”.
Nem tettem meg.
Amikor kilép az ember egy megszokott világból és átlényegül egy teljesen más életformába, azt csakis azok értik meg, akik benne vannak.
Voltam haraggal teli és néha agresszív is , amit nem szégyellek, inkább tanulságként fogom fel, de ha megtalálunk valamit, ami széppé és érthetővé teszi az életünket, az valami csoda.
Nyilván más dolgok sem elhanyagolandóak ebben a rövid szakaszban, amit Életnek nevezünk, nem tudom másként kifejezni, ez nagyon nagy plusz.
Az emberbe, emberiségbe vetett hit az, ami megnyilvánul a segítőkészségben, internacionálisan.
Tud valaki felmutatni egyetlen példát, ami nem üzleti alapokon nyugszik?
Nekem nem sikerült találnom hasonlót.

„Éppen az utolsó sorban leírtak miatt talán írhatnál róla pár szót, kiváncsivá tettél ugyanis.”
Akkor írok pár szót. 🙂
Azért és elsősorban kellemes a vele való foglalkozás, mert állandóan kell vele foglalkozni, ám semmiképpen sem abban az értelemben,  mint ebben az a topikban  is említett win esetében.
Nyilván rengeteg operációs rendszer él és létezik ezen a bolygón, egyiket sem szeretném bántani, én nem használok mást, csakis ezt, nevezetesen a Linuxot.
Kellemes, mert egy bizonyonyos és kötelezően, vele eltöltött idő után már nem rankoncátlan, valamint kezelhetővé válik.
A kiváló, de üzleti érdekeltségű másság sosem adja vissza azt az élményt, hogy amit te tudsz variálni ezzel a rendszerrel, azt ott mások teszik helyetted.
Mondom én ezt annak tudatában, hogy talán a minimális töredékét ismerem ennek a rendszernek.
De azt is el kell mondjam, jó érzés rátekinteni az állandóan naprakész és működőképes felületekre, nem azzal foglalkozni, hogy éppen milyen, illetve melyik vírusanyámkínja+annak kiirtására szakosodott bizniszbalhé által kötelezően letöltendő, „ingyenes” baromsággal legyek elfoglalva.
Itt minden tiszta, átlátható és kellően szájbarágósan megmagyarázott, míg a másik vonalon néha azt sem tudtam, hogy mi a francot akar letömni a torkomon.
Nyilván voltak, vannak és lesznek gondjaim, per pillanat nyugi van, de soha senki nem tudna meggyőzni annak ellenkezőjéről, hogy ezt a választást helyesen tettem-e.
Egyszerűen szuper felkelni reggelente és látni, hogy minden rendben megy, pedig, bevallom, nagyon nem értettem semmit a legelején.
Most sem teljesen, de valamit azért felfogtam időközben.
A felfogása nem két nap ennek a szemléletnek, mindenképpen elvárja a látásmód kiigazításait.
Nem anyázom a win-t, arra képes és azt tud, amit tud.
Valami jövőbeli állapot még azt is előrevetíti, hogy az Apple sem lesz elkerülhető számomra, de arról aztán a semminél is kevesebbet tudok.
Mindent összevetve, nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy a belemélyedés által okozott fájdalmak hozzák létre a szeretetet.
Kissé patetikus, de igaz.  
Persze az utolsó sor az optimizmusra vonatkozott, így az idézett utolsó sorra egészítattem kia hsz-t.

Senki sem kötelezhető  kedvenc diszrója védelmét elhanyagolni, de el kell mondjam, hogy mióta Linuxozom, soha ilyen nyugodt korszakom nem volt, mint az Ubuntu-Kubuntu-Xubuntu cuccokkal.
Felhőtlen élet, semmi zűrzavar(ok, egy két picike azért akad), miafeneazavírus, állandó rend, nem számít, ha valami nem ellenőrzött frissítés, minden professzionálisan működik a régi vacak gépeimen,  nem kell zargatnom a LF-os társakat felesleges kérdésekkel és még sorolhatnám.
Vladi-tól bocs, most eltávolodtam a Fedora-tól, amit szintén nagyra tartok, csak az én igényeimnek kissé túl extra. Remélem ez majd változik idővel. 🙂
Nem programozok, szimpla felhasználó lennék.
Minezeket viszont itt kezdtem el élvezni, cca. egy év elteltével, ami azért egyáltalán nem volt könnyü.
Amire én használom a számítógépet jelenleg, azt a win sosem tudta megszerettetni velem.
Megmagyarázni talán nem is tudom, nincs is értelme, ez viszont tetszik.
Sőt, kellemes a vele való foglakozás.
Nehéz meggyőzni embereket, hogy a kevéske beleölt energia megtérül később, ezt tudom, hiszen én is itt élek, ebben a porországban.
Sokat olvastam itt arról, hogy milyen gazdasági-gazdagsáorientált érdekek vezérlik ezt az egész, irdatlan borzalmat, ami hazai berkekben-bokrokban érvényesül, mégsem értem a miértjét annak, hogy értelemmel sem lehet hatni senkire. Érzem ezt a saját, laikus bőrömön is.
Ekkora hibát, amit elkövet ez a mai rendszer, tán az utánunk következő harmadik nemzedék fog illően és bűnként a fejükre olvasni.
Optimista vagyok, lehet ez több nemzedék is.

Pár mondat, semmi több.
Az emberek alapvetően idióták.
Elég kimenni az utcára, tömegközlekedési járművön utazni, vagy akár nyitott szemmel járni a világban.
Azt hiszem vizsla írta egykor, hogy mindenki nyavajog, mint akit éppen akasztani visznek, de ugyanakkor egyfolytában mobilozik. Mindenhol és időkorlát nélkül.
Mit is számít az kis 30.000-es számlácska havonta. Talán keveset is mondtam.
Nincs azzal semmi gond, hogy valaki akár pénzzé is teszi az idejét, amennyiben az üzleti buli.
Otthoni körülményeket említve, nem komolyan, de terrorral sikeredett eltérítenem életem párját attól, hogy valaha M$-t lásson a kedvenc gépén, de bejött azért a dolog.
Ellenben SENKI mást nem tudtam meggyőzni arról,  hogy ez a rendeszer mennyivel jobb, több és egészebb.
A mondanivalóm felénél már láttam, hogy nem figyel rám az illető, akkor inkább kitértem és elmismásoltam az egészet, mivel értelmét vesztette minden.
Alig akad ember ebben az agymosott országban, aki értelmesen lenne képes felfogni az érdekeit.
A saját társam, feleségem, ha így szebb, azáltal értett meg pár dolgot, hogy elmondtam neki azt a tipikus Linux érvet, miszerint el lehet felejteni a vírusbigyókat és a redvás BSA-t.
Nem nagyon használok irodai szoftvereket és ez abszolút nem zárja ki, hogy a jövőben nem lesz rá szükségem, de azért készen illik tartanom akármire a  rendszert.
Annyira nem volnék debil, hogy ne lássam a háttérben lévő mozgatóerőket, tudom, hogy a pénz nagy úr.
Ötletem sincs már, miként lehetne ezen változtatni.
Ez a magyar valóság és akiknek ezt érdeke fenntartani, azok mindent megteszenek ennek fenntartásáért.
Mi nem vagyunk finnek, németek, oroszok, sőt arabok sem, csak egy béna és öntudatlan tömeg.