Hogy miket nem tud meg az ember gyermeke? 🙂
Tényleg bocs, ezeket nem ismerem itt nálatok.
Én pőlő az ecsémet tartom sértőnek, de valóban hagyjuk az élcelődést és sértődősködést, nem vagyok én olyan régi darab itt, hogy minden belső szlenget értsek, vagy azt gondolhassam, hogy ti is értetek mindenféle külső ugyanazt.
„Minek tévézel annyit? „
Látod?
Azt sem értettem, amit vizsla mondott. :)(Én és a tévé ??? ???)>>”Hatalmas Tévé! Te tévél minket tevévé eleve, teveled nem ér tétova tevefej veleje eleve”

„kovi drága!”
Ok, elnézést a szóhasználatért és sajnálom, hogy felhúztalak.
Marhára nem vagyok …., azaz búzanagykereskedő és ezt csak kedvességnek szántam, nem élünk ezek szerint egy területen, errefelé ez nem számít sértésnek, inkább a közvetlenség egy formája.
Most már ezt is tudom, hogy máshol ez sértésszámba mehet.
Ismételtem elnézést kérek, de azt a bizonyos tárolóedényre illethető szót pedig én tartom túlzásnak.
Amúgy „ecsém” sem volnék, már ha ezzel nem sértem azt a hatalmas és érzékeny lelkedet, így éjféltájt.

Szerk.: Törölve általam, nem megfelelelő szóhasználat és félreértett utalás miatt.

Hibái vannak a Linuxnak is, ugyan minek nincs?
Én is röhögő és ideggörcsöt kapok,  amikor valamit elfelejt, vagy nagyon is megjegyez egy előző konfigurációból.
Ma is megtette a kis drága, csak már tudom a gyógyírt, ami végtelenül egyszerű: oldallap le>elem ki és vissza>BIOS jumper reset>és mit ad az ég?
Mindent felismer ismét.
A jó ég tudja miért nem tanulta még meg, hogy ő Linux és nem Win, számomra ez talány, de a lerohasztását csak én tudom elérni a sokkoló marhaságaimmal.
Viszont ma már nem hagy cserben és a fent említett amatőr, bár itt tanult módszerrel állandóan helyreáll minden.
Csak az a baj, hogy ha ezt elmesélném, amit nem is próbálok megtenni egy egyébként fogékony áldozatnak, aki a változást is szereti, akkor sikítva elmenekül, mert simán nem érti az egészet.
Pedagógiai apróságokon múlhat az is, hogy a gyerekekkel hogyan taníthatnánk meg az informatika fontos részeit.
Személyes példa, hogy az egyik évfolyamtársam azon bukott a végső vizsgán, hogy belezevarodott abba, hogy mi a bit és byte közti difi és ő nagyon értette azt, hogy mi a programozás.
Ma már valahol a Unix területén dolgozik, nem tudom hol, de nem is ez a lényeg.
A mai trend az, hogy bele szeretnék tömni a fejükbe a matematikai cuccokat, számrendszerektől kezve a mátrix-halmaz-stb elméletekig és valószínűségszámitás gyönyörűsegeit beleértve a többi csodáig, ami egy kevésbé fogékony elme számára fejlövés.
Nem buta ő,  egyszerűen más.
De így nem lehet rávezetni a többséget arra, ami aztán magát a választást jelenthetné számukra.
A magyar médea (média, as You wish>>ahogy tetszik) a legnagyobb ellenség.
A  elbutulás tartossá tétele számukra üzleti érdek.
Látom a bebukott fejeket nap mint nap, akik karakterhalmazokat olvasnak a hazafelé vezető úton és azt hiszik, hogy tanulnak is valamit, de csak a rengeteg médiapatkány szekerét tolják, aztán hazatérve a bugyuta csatornákon képezik tovább magukat.
Nem tudom, én már semmiképp sem vagyok fiatal, de akik azok, nekik kéne eltöprengeniük azon, hogy mit csinálunk rosszul.
Valami játékosságot kéne belevinni az oktatásba, ami megszerettetné teljességében az informatikát és nem terrorral szeretné belevarázsolni a fejekbe, amit nem lehet.

Kedves Vladi!
Ki tudna elfelejteni Téged? 🙂 🙂
Nyilván nem hagyhattalak ki a sorból, de az azért nem rővid. 🙂
Na komolyan.
Te szakember vagy a tanításban és tudod, hogy mi az a többlet, ami tehet azért, hogy értsék is, amit beléjük igyekszel plántálni.
Ha nem a bénák, ám ismeretséggel rendelkezők kerülnének reflektorfénybe, hanem tán azok, akik ezt ésszel és emberi érzéssel teszik, valamint toleranciával, akkor a helyzet korántsem lenne ilyen alacsony szinten.
Ami itt ismeret, az másutt ismeretlen és amit át lehet adni, azt türelemmel kellene.
Nehéz kimondanom, de ez belterjességgé fajulhat, amit itt a LF-en még nem érzek, de nem hallgathatom el, hogy a HUP-on már igen.
Nem bántom őket sem, ez természetes alakulása a dolgoknak és érthető, ám egy külsős semmit sem ért a beszélgetésekből.
Butasággal sem vádolható senki, aki kalandvágyból téved erre-arra, én mindössze azt hiányolom, hogy nincs egy hely, ahol lépésről-lépésre és pedagógiailag okítanák ki az újoncokat.
Akár valamiféle személyes találkozón, amit azért nem olyan bonyolult megszervezni.
Nincs komplettebb a közvetlen érintkezésnél, amikor emberileg tesszük nyilvánvalóvá a nehezen érthető dolgokat.
Nevezhetjük ezt akár missziónak, valahol el kéne kezdeni.
Ha nem, akkor marad minden a régiben.
Szerk. :
Majd’ elfelejtettem! 🙂
Én  ingyenes vagyok és nem is leszek más.
Természetesen a szintemen értve a dolgot. Nem túl magas a szint persze.
Megértem, ha valakinek szüksége van a pénzre, de én már kiléptem ebből a mókuskerékből. 🙂