Hé fiúk ez egy kocsma topik vagy nem?

A kocsmában meg sörözni illik, meg vicceket mesélni, nem egymást cseszegetni.

Mivel itt sörözni bajos lenne, mesélek egy történet. Kicsit vicces, kicsit igaz, remélem jót mulattok rajta. végül is ezért írtam le.

Valamikor úgy kb 2003 körül Nk-nevű városban egy informatikai szakboltba betért Mátéatek barátom, és a következő kéréssel fordult a középkorúnál jóval idősebbnek látszó tulajdonos eladóhoz.

– Jó napot kívánok! Szeretnék egy olyan audiovezérlő kártyát vásárolni a számítógépembe, amelyhez az operációs rendszeremnek létezik meghajtó programja!

Az eladó a sokat látott, és  tapasztalt bölcsek nyugalmával, könnyed fölényes stílusban kérdezett vissza a vevőre.

– Milyen windows-od van

– Mi az a windows?,
                                  kérdezte a kisgyerekek szende ártatlan érdeklődő kíváncsiságával Mátéatek barátom, mind aki memóriazavarában elfelejtette, hogy ő is windows98-al kezdte az informatikai pályafutását, és a szívásokat, meg a szopásokat is, míg végleg elunta a napi újratelepítéseket, és örökre hátat nem fordított Biligéc emlőjének.

Az eladó a bölcs öregek atyai nyugalmával, és fölényességével, de egyben közvetlen baráti hangnemben magyarázta a „tudatlan”, kétméteres huszonhat éves barátomnak.

– Tudod, amikor bekapcsolod a számítógépedet, és mikor egy idő után az egér meg a billenetyűzet is már működésbe lép, és egy képes kezelőfelület találsz, látsz rajta, az az operációs rendszer és a grafikus felülete. Ez a windows.

Mateatek szelíden de határozottan felelt:

-Nekem ilyen nevű biztosan nincs a gépemen

-Hát akkor milyen van?

-Nekem 3.0 -s KDE-m van.

Az eladó meglepődött kissé.

-Mi az a KDE?

-A KDE az, hogy amikor bekapcsolom a számítógépedet, bebootol az operációs rendszer 2 pont akárhányas kernellel, és egy idő után az egér meg a billentyűzet is működésbe lép, majd végül egy képes kezelőfelület találok rajta, az az operációs rendszer egyik grafikus felülete. Ez a KDE.

Az eladón a még-nagyobb meglepetés jelei mutatkoznak.

– És a háttérben, milyen kép fogad, amikor elindul?

– Elóször egy óriási Nvidia felirat képe látszik rajta, majd végül háttérképnek egy, tűzpiros mezőben egy aranyszínű Debián logó.

– Mi az a Debián?

A barátom az öreg bölcsek szelíd angyali türelmével és nyugalmával a hangjában válaszolt a hirtelen lelombozódott idősebb embernek.

– Tudja, a  Debián az egy operációs rendszer, ami miután bekapcsolom a számítógépet, egy idő eltelte után az egeret meg a billentyűzetet működésbe lépteti, a képernyőt is üzembe helyezi, majd a grafikus ablakkezelőt, meg az összes felhasználói rétegbe tartozó programot futtatja, és vezérli. Ez a Debián.

Az eladónál döbbent tíz-másodperces csönd, majd némi homlokráncolás, szemforgatás, és némi tanácstalanság mutatkozott, ez már-már csaknem átment kétségbeesésbe, majd a hirtelen megvilágosodás, és szabadulás gyönyörével kiáltott be a szomszéd helyiségbe.

-Krisztián!

A szomszéd (talán raktár, vagy iroda) helyiségből egy szemüveges, látszólag alig több mint tizenéves formájú vékony kölyök kukkantott ki, érdeklődést színlelve.

-Légyszíves szolgáld ki a kedves vevőt, valami debil-lányos problémája van, és a a hárompontnullás windóz ablakkezelővel kellene neki oprenszerkompatibilis hangkártya valamelyik kernelhez.

A srác némi huncut, a kívülállókra nem tartozó elnéző mosollyal a szeme sarkában, de azért szolídan, visszafogottan elmondta, hogy itt a boltban nem valószínű, hogy biztosan talál ilyet, mert fogalma sincs róla, hogy ezek közül az újak közül melyiknek van, vagy nincs linuxos meghajtóprogramja, de van otthon néhány régebbi fajta neki, amik
SuSE 9.1, meg Geexbox  alatt szépen nyávogtak, tehát 100%-hogy van linuxos  meghajtóprogramjuk is.

Majd hazatelefonált az öccsének, hogy markoljon fel egy köteggel a piros, pingvines dobozban lévőkből, és ugorjon át vele a boltba.

De az öccse ekkor még nem nagyon tudott, vagy  szándékozott hazamenni, és az eladó jóindulatot, és szolgálatkészséget színlelve őt küldte haza értük.

A srác távollétében mely alig tartott 3-4 percnál tovább, felhívta a ráktárhelyiségből feleségét, és határozottan (hangosan, hogy mi is hallottuk) kijelentette, hogy márpedig akárhogyan is lesz Krisztián nem lesz kirúgva, mert abba a büdös rohadt életbe, én már hamarosan eladónak se leszek jó, mert így, meg úgy eljárt fölöttem az idő, meg ez a rohadt informatika is úgy változik, hogy csak na. Illyen-ollyan KDEves devilányok lépnek színre, egyik percről a másikra, amiről én még csak nem is hallottam. Meg 9pont1es süsük, amik hankártyával kiboxolva szépen nyávognak. Hát ki a rosseb érti eszt a bikkfanyelvet? Elegem van! Inkább fölveszem a Krisztiánt 8-órásba emelt fizetéssel, és még a megrendelések feladását is ezen túl rábízom,
Mi meg, ha másképp nem megy takarittók löszünk a  saját vállalkozásukban, de többet akkó sem fogok idegeskendi, megy szégyenkezni taknyos kölkök előtt tudatlanságom meg a balfaszságom miatt, meg slussz végesztem, te meg meg se szólajj!

A srác közben megérkezett, átadta a hangkártyákat, és mondta, hogy próbáljátok ki otthon, amelyik jó lesz, az maradjon 3500 Ft-ért, a többit, meg majd hozzuk vissza.
Se számlát nem adott, sem pénzt nem kért előlegbe, de még címet, vagy a telefonszámot sem gyűjtött be, egyikünktől se. Mindössze egy céges névjegykártyát adott, aminek a hátoldalára korábban tollal ráírta a nevét meg a telefonszámát.

Csodálkoztam is ezen, én meg nem szoktam csodálkozni a nélkül, hogy kérdezősködésbe ne kezdenék, és kérdőre is vontam a srácot ez ügyben, hogy hogyan mert tenni olyat, hogy kaució nélkül kiadott a kezéből ennyi cuccot..

Meglepetésem azt válaszolta, hogy szerinte
„a linuxos srácok nem ilyenek, vagy legalábbis ti biztosan nem”,
hogy így visszaélnénk a bizalmával. Különben is hamarosan ő is informatikai vállalkozásba kezd, csak a főnöke meg ne tudja, és szeretne baráti és bizalmi stílusban ügyfélkört toborozni. Ennél jobb módszert meg nemigen tud rá.

Hazafelé, pontosabban amikor az egyik kártya már működött mátéatek gépében, megjegyezte.

-Hogy fog csodálkozni a fószer azon, ha a Krisztián nevű alkalmazottja, akit még tegnap a felesége ki akart rúgatni, hamarosan kilöki a bizniszből, mint konkurencia.
Nem csoda hiszen, mennyivel jobban ért az informatikához, meg a hardverekhez, mint a tulajdonos.
Sőt az semmi!
Mennyivel jobban ért a linuxhoz,
sőt az is semmi
MENNYIVEL JOBBAN ÉRT AZ EMBEREKHEZ!

Ezzel kapcsolato,s ami ezután nemsokára történt. Soha nem szokott se büszke lenni, se öntelten viselkedni, Mateatek barátom, amikor egyszer csak úgy minden különösebb ok nélkül  tőle szokatlan módon vicces, de azért nagyképű dumát ejtett el. Meg is kérdeztem tőle, mint jó barát, (mire valók különben a barátok), hogy na mié lett máma olyan nagy az arcod?
Ezen elnevette magát, majd ezt válaszolta.
Hogyhogymié, hát azé mer Debiánt használok! Nem emléksző a  Krisztián is megmonta: „A linuxosok nem akárkik”.

lejegyezte: mesebelivándor

Ezúton kérek elnézést a szereplőktől, hogy a történeten változtattam kissé.
A tényanyagát tekintve amit leírtam igaz volt, csak ez nem egy történet volt , hanem három lett sajátos módon összegyúrva, de a történetek szereplői között lényeges többelemű, átfedések is vannak. Célom csak a terjengősség elkerülése volt, meg a tanulságok leegyszerűsítése, tömörítése. A mondanivaló, és érdekessége megmaradt eredetiben.