Nem tartom magamat túl eszesnek (s ezt folyton éreztetik is velem), de elkeseredett és depresszió-közeli helyzetem az van néhány éve… – a bezáruló kapuk miatt.
Abban következetes vagyok, hogy nem akarok olyan munkát elvállalni, ami nagyon a tudásom alatti képességeket igényel – és persze nem fizetnek ott jól…
(ha olyant kell csinálnom, ami nagyon egyszerű, azzal csak elfelejtem amit tudok már eddig és lehangolódom, hogy én tényleg csak ennyire volnék képes?)
legutóbbi hsz