Okuljunk!
A GNU C -ben az inline assembly (mint kiderítettem) létezik – nagyon szokatlan (számomra) mivel nem a számomra megszokott, az Intel által definiált leírási módot alkalmazza hanem az AT&T pseudo assemblerét. Az elsõ szövegben talált kód ebben így fest:

int rcl_array(char *sreg,int iLNG,int iCNT)
{
  pBIN += iLNG – 1;
  __asm__ __volatile__(
    „pushfn”
    „pushl  %%ebxn”
    „pushl  %%ecxn”
    „movl  %0,%%ecxn”
  „rcl_array_2:n”
    „pushl  %%ecxn”
    „movl  %1,%%ecxn”
    „movl  %2,%%ebxn”
    „clcn”
  „rcl_array_1:n”
    „rclb  $1,(%%ebx)n”
    „decl  %%ebxn”
    „loop  rcl_array_1n”
    „popl  %%ecxn”
    „loop  rcl_array_2n”
    „popl  %%ecxn”
    „popl  %%ebxn”
    „popfn”
    : /* no output registers */
    : „r” (iCNT), „r” (iLNG), „r” (sreg)
  );
  return ( iCNT );
} //end rcl_array

Erre a ck. 10 sornyi rutinra elment ck. 4 órám! – megérte?!

Sajna sose csináltam, bár a lehetõség tuti hogy megvan!

Ha a szervered egy Linux ott a „c” -nek nincs értelme, betûjelel csak a DOS/windows dolgozik!
  Linux/UNIX -ban az összes meghajtó a root -ba épül (mount) be. A SAMBA valamely elérési úttal jelölt területet adja ki mint
  megosztott erõforrás (net view \”netbios név vagy IP cím”). A hálózaton fellelehetõ megosztott erõforrásokat valamely azonosítóval
  lehet beépíteni a win -es gépekbe (a DOS után szabadon – lanmanager vagy windows for workgroup – net use F: \”netbios név
  vagy IP cím””megosztási név”). A win2k óta lehetõség van egy könyvtárba beépíteni a megosztást de aki a win -es filozófiához
  szokott annak ez nem túl célszerû.
Ha jól értettem amit írtál (még mindíg kicsit zagyva) akkor a win -es munkaállomásokon, a „C” meghajtó gyökerébe kellett volna elhelyezni a DOS programot, és „F” meghajtóként beépíteni a munka meghajtót (valószínûleg itt keresi az adatbázis állományokat), esetleg úgy lehet megvadítani, hogy a programot egy batch fájl tölti/másolja fel, szerverrõl minden indításkor (parancsikon->batch, copy F:valami c:valami) így ha módosítani kell a programot csak egy helyen szükséges lecserélni.
Ami a DOS -os programokba „behuzalozott” elérési útvonalakat illeti a végrehajtó program állományt patch -elni lehet, ha csak a meghajtót akarod módosítani (C:valami -> W:valami), így a program hivatkozások nem mósosulnak (elõfordulhat, hogy a program elkövetõi egy „check summa -t”, esetleg CRC -t építettek be amit minden indításkor ellenõríznak, és ha nem egyezik nem fut a program).
A 2003 SBS által ellátott minden egyéb feladatot a Linux/UNIX tökéletesen megoldja (e-mail szerver, FAX szerver satata..) – kicsit macerás beállítani viszont ha csak nem dõl meg a hardware, vagy valaki fel nem töri – ez ebben az esetben sokkal nehezebb és valószínûtlenebb mint a windows esetében – akkor a szerveretek sziklaként fog állni (nincs vírus, nincs összeomló registry satata…).
Ami az intranet -et illeti más kérdés – ez egy rendkívül tág fogalom – általában a fapapucsos világban ez valójában csak az internet megosztást szokta jelenteni, esetleg (cirmos fapapucsoséknál) egy proxy szwerverrel vagy WEB szerverrel tûzdelve. A WEB szerver fusson a Linux/UNIX szerveren – pl. Apache2 – viszont az internet megosztáshoz egy jó tûzfal kell esetleg kettõ – DMZ.
A 2003 szerver akkor kezdi megmutatni az erejét (mér ha éppen nem betegeskedik) ha neked egy  világban szerteszéjjel elhelyezkedõ szervezeted van több telephellyel és ezt az architektúrát akarod „tükrözni” a szervereden, azaz virtuális egyéni hálózat (VPN) melynek több site -ja az interneten keresztül kapcsolódik (pl. active directory). Szóval majd ha technológiailag fejlett multinacionális cégnek építesz szervert akkor kezd a dolog izgalmassá válni. Amit felsoroltál azt egy közönséges winXP munkaállomás is elláthatja, nem kell kimondottan szervernek lennie (rossznyelvek szerint az XP alapkonfigurációját átátllítva szervert kapsz).
Na de most aztán megmutattam hogy milyen „okos” is vagyok – csak használnom ne kelljen;o)

Ehhez véletlenül nem az Intel compilere kell?