Ezúton kérlek benneteket, hogy ha jó munkát akartok végezni, olvassátok el azokat a szakkönyveket, amik ide kellenek, fogadjátok meg azokat, amik oda le vannak írva, és ezzel felvértezve folytassátok a munkátokat tovább. Szakkönyvek tekintetében talán uzsolt segíthetne. Neki talán még ott porosodnak a polcon valahol.
Nem, nálam nem porosodnak. Finoman fogalmazva a béka segge alatt vannak. Egyetlen egy ilyen könyvet vettem meg, azt is, miután letettem a pedagógia-pszichológia komplex szigorlatot, odaajándékoztam a városi könyvtárnak.
Csak hogy milyen magas szintű mű, egy-két szó róla: kb. két-három évig ment (és én sajnos beleestem ebbe), és csak Szegeden, mivel az elkövetője szegedi. Most már híre-hamva sincs (szerencsére), csak az elvetemültek olvasgatják (értsd: azok, akik pedagógia szakra járnak, de életükben nem tanítottak, és nem is fognak, és ők diktálják azt, hogyan kell tanítanunk).
Csak a kedvenc mondatom, a könyv lényegében ezzel kezdődött, sőt, akit érdekel, el is olvashatja az agymenést (szánalmasba mindjárt berakom 😀 ). Szóval a kedvencem:

A komponensrendszer olyan szerveződés, amelyben komponensek keletkeznek, módosulnak, bomlanak, miközben maga a komponensrendszer is változhat. A komponensrendszer hierarchikus rendszer: komponensei is komponensrendszerek, amennyiben komponensekből szerveződnek. Kivéve az elemi komponenseket, amelyek összetevőit építőelemeknek nevezik. A komponensrendszer ugyanakkor átfogóbb rendszer komponense.

Nos, gondolom akkor mindenki tudja, mi a komponensrendszer, meg mi a különbség az elemi komponens és a komponens között. Szóval ezen könyv címét, akit érdekel, annak meg tudom adni 😛
Ja, és az örökös vándorunk ezekről (és hasonló stílusú) könyvekről beszélt…