Arról ugye nem is beszélve, hogy valaki ide irogat mindenféle linkeket, amit Internet elérés nélkül szintén nem lehet elolvasni.
Ne röhögtess már! Nehogy már ez gond legyen! Persze az egy „izgibb” kérdés, hogy net nélkül hogy jut linuxhoz, de most ezt ne firtassuk.
Szóval két évig én is net nélkül voltam, és azt csináltam, hogy a könyvtárba mentem el egy pendrive-val (eleinte néhány floppival), letöltöttem azokat a csomagokat, amiket akartam, hazamentem, majd telepítettem. Ha nem ment, akkor felírtam a függőségeket, majd másnap elmentem, letöltöttem a függőségeket, hazamentem, megpróbáltam feltelepíteni, ha még a függőségeknek is volt függősége, akkor az egész folytatódik. Szóval meg lehet csinálni. Net nélküli pályafutásom volt egy uhu (a kamionja), utána egy slacki, frugal, gobo, és lfs (igen, az első lfs-emet net nélkül építettem fel, a doksit letöltöttem, az első néhány csomaggal, délután, meló után elkezdtem bűvölni, másnap a következő néhány csomagot, stb. – persze az dühítő volt, mikor le lett fordítva az összes hazavitt, és még rengeteg időm lett volna vacakolni vele). LinuxFórumozni is otthoni net nélkül kezdtem, most, hogy már van, sok baromságot bírok beírni 😉

Szóval meg lehet oldani, nem nehéz. Ha a cimbid nem ért hozzá, akkor te letöltöd neki a csomikat, függőségekkel együtt, kiírod cd/dvd-re, odaadod neki, megmutatod, hogy kell, oszt’ kész (vagy akár te magad feltelepíted). Ennyi.