Apropó… Van egy olyan dolog, hogy habár azt kitaláltam, hogy a .sh fájlokat hogyan lehet futtatni, de azt már nem tudom, h az így feltett alkalmazást hogy lehet eltávolítani…

Jajj, már megint ez a nyomorult berögződés? Arról, hogy csomagok, hallottál már? Nos, Mandrivához is biztosan vannak, és szimplán, csomagkezelő segítségével megy.
Használd azokat, hisz épp ezért készülnek!

C64->(általános suliban ilyesmivel nem sózták az agyunkat, pusztán magánszorgalom)-

Nálam is teljesen minden magánszorgalom volt. Az info-fakultáción a többiek játszottak, tették tönkre a dzsojsztikokat, míg én pötyögtem. Persze, egyszerű kis progikat írtam (volt és még mindig meg is van az a könyvem, amiből csinálgattam a példákat). A korlátok felismerése után szintén autodidakta módon pascal, majd delphi, mostanság inkább c-vel szemezek (szeretnék már egy-két qt-s progit írni), de bash-szkripteket jobban szeretek írni 🙂

van ilyen, aki azért tért volna át a Linux-ra, mert megunta, hogy minden a segge alá van téve a rendszerben

Nem tudom, de szerintem bennem ilyen „anti-vágy” is volt. A DOS-t sokkal jobban szerettem, mint a wint, a config.sys meg az autoexec.bat-ban olyan menürendszert hoztam létre, hogy csak na (4 mega memória nem volt valami fínyes, ezért amikor a transport tycoon-nal akartam játszani, akkor „memóriaspórolós” pontot indítottam, stb). Szerettem rendszerszinten belenyúlkálni a dolgokba (megszakítások, izgi memóriacímek piszkálgatása). Win alatt ez az érzés elveszett, és hiányzott. Na meg érdekelt is a dolog.
Valamilyen szinten még most is látszik, mivel asszem a fórumon egyedül én használok LFS-t.