Szerintetek ez a sztrájk jó irányba fogja befolyásolni a mi életszínvonalunkat?

Ahogy a vak is mondaná: majd meglátjuk ;D
Én speciel nem vennék rá mérget (de ne legyen igazam).

népszavazással leváltható legyen egy olyan kormány amely vagy gazdaságilag vagy politikailag vagy erkölcsileg nem alkalmas a kormányzásra.
Ez azért nem olyan egyszerű. A „bizalmat” négy évre kapják.
Ha a te verziód lenne, akkor ahogy vizsla is írta, havonta új kormányok lennének, hiszen a kormányzás (gondolom) nem csak abból áll, hogy sok olyan dolgot csinálsz, ami a népnek tetszik, hanem a népnek nem tetsző dolgokat is végre kell hajtani. Sőt, ebben az esetben hatalmas demagógiának adnánk teret, hiszen ha mondjuk a Kiskutya párt (és partnerei) kormányoznak, és a Nagymacska párt úgy érzi, hogy most már ő jönne (kell a lé, amit le lehet nyúlni 🙂 ), akkor aszondja, hogy ő kidolgozott egy tök jó rendszert, kevesebb adó, járulék, stb. A nép nagy része úgyse lát a számok mögé, és aszondja, hogy igen, a Nagymacskák qrva jók, milyen jó ötleteik vannak! Ezután beterjesztik, stb., és a Kiskutya párt látja, hogy azért nem teljesen fenékig tejfel a dolog, aszondja, hogy ő nem szavazza meg, nincs többség, javaslat elvetve. Ezután löki a sódert a Nagymacska, hogy nézzétek, milyen gázak, az ország meg a népe ellen vannak, váltsuk le! A nép nagyrésze ezt úgyis beveszi, és hopp, kormány levált, stb. Utána ez ismétlődik. Így pedig nem lehet kormányozni (gondolom). Vagy ha mégis, akkor a kassza kiürül (lásd száznapos program és társai – tiszta vicc, az ötéves tervek legalább hosszabb távú „elképzeléseket” tartalmaztak, legalábbis névileg).

A legnagyobb gond ott van (mármint konkrétan a hazai politikai „elitben”), hogy szinte semmi közös nincs bennük, ezért van ilyen politikai váltógazdálkodás. Az egyik éra valamit elkezd (most „mellékes”, hogy jó vagy rossz), a négy év letelik (vagy csak egy-kettő, mert nem mindent a parlamenti eskü másnapján vezetnek be), jön a másik, máshogy gondolja, és szétveri az előző „termését”, újat kezd el, négy év, új éra, stb. Ha legalább a legfőbb témákban valamilyen szinten közös lenne az irányvonal, legalábbis nem 180 fokos eltérés, akkor normálisabb lenne a dolog. Legalábbis az oktatás terén ez rettentő módon érződik (ebben vagyok valamilyen szinten benne – egy olyan kormány kéne, aki újra felnyomná a ttk-s tárgyakat, és megszűnne a munkanélküli bölcsész diplomások vég nélküli termelése (ami a gazdaságnak megint nem jó), de eddig mindegyik lefele húzta, még Pálinkás idejében is, pedig ő fizikus végzettségű).
2006-ban még „örültem”, hogy na, most kiderül, mit bírnak hosszabb távon művelni, de teljes a hosszabb távú koncepció hiánya (mármint az ország menetének koncepciója). És ez talán csak a kisebb gond…