Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Próbálj egy ldconfig parancsot futtatni (root-ként)!
A file /usr/lib/libstdc++.so.5.0.7 mit ad?pomm wrote:esetleg így próbáld 🙂 :
ls -l usr/lib/ | grep libstdc++*
Nem lett volna egyszerűbb ls -l /usr/lib/libstdc++* 😉zentus wrote:Átmásoltam kézzel….
??? Mit csináltál? Honnan, mit, hova?Próbálj egy ldconfig parancsot futtatni (root-ként)!
A file /usr/lib/libstdc++.so.5.0.7 mit ad?pomm wrote:esetleg így próbáld 🙂 :
ls -l usr/lib/ | grep libstdc++*
Nem lett volna egyszerűbb ls -l /usr/lib/libstdc++* 😉zentus wrote:Átmásoltam kézzel….
??? Mit csináltál? Honnan, mit, hova?Vladi wrote:Miből idéztél? Jó leírás lehet, ha még én is megértettem. 😀Bocsi, de most nem tudom kihagyni: RTFM 😛
Vladi wrote:Miből idéztél? Jó leírás lehet, ha még én is megértettem. 😀Bocsi, de most nem tudom kihagyni: RTFM 😛
Hmmm. És szimpla userként a PATH sorod? És az idézett dolgok történnek?
Alapértelmezésben az su nem változtatja meg az aktuális könyvtárat. Átállítja a HOME és a SHELL környezeti változókat a felhasználó password bejegyzésébõl kinézett értékekre, és ha a felhasználó nem a root (a super-user) a USERésLOGNAME változókat a felhasználó nevére állítja. Az alapértelmezés az, hogy az elinduló shell nem lesz bejelentkezési shell.
…
-, -l, –login
A shellt bejelentkezési shellként indítja. Ez a következõket jelenti: törli az összes környezeti változót, kivéve a TERM-et, HOME-ot, és a SHELL-t (amiket a fent leírt módon állít át), és a USER-t és LOGNAME-t (amiket szintén a fent leírt módon állít át a rootnak), továbbá a PATH-t, amit a fordításkor meghatározott alapértékre állít. Az aktuális könyvtárat a felhasználó home-könyvtárára állítja. A shell neve elé egy – -t szúr be, így eléri azt, hogy az beolvassa a startup fájlját illetve fájljait.Hmmm. És szimpla userként a PATH sorod? És az idézett dolgok történnek?
Alapértelmezésben az su nem változtatja meg az aktuális könyvtárat. Átállítja a HOME és a SHELL környezeti változókat a felhasználó password bejegyzésébõl kinézett értékekre, és ha a felhasználó nem a root (a super-user) a USERésLOGNAME változókat a felhasználó nevére állítja. Az alapértelmezés az, hogy az elinduló shell nem lesz bejelentkezési shell.
…
-, -l, –login
A shellt bejelentkezési shellként indítja. Ez a következõket jelenti: törli az összes környezeti változót, kivéve a TERM-et, HOME-ot, és a SHELL-t (amiket a fent leírt módon állít át), és a USER-t és LOGNAME-t (amiket szintén a fent leírt módon állít át a rootnak), továbbá a PATH-t, amit a fordításkor meghatározott alapértékre állít. Az aktuális könyvtárat a felhasználó home-könyvtárára állítja. A shell neve elé egy – -t szúr be, így eléri azt, hogy az beolvassa a startup fájlját illetve fájljait.zentus wrote:olvastam sok helyen kevesebb memóriánál 2szer nagyobb swap adni, mint amennyi a memória mérete….
Én is olvastam sok mindent sok helyen.sany wrote:Gentoo alatt megy a „su” is!
Legalább is nekem igen. 😉És megkapod a teljes PATH-ot is? Mármint az sbin-ek belekerülnek?
sany wrote:Gentoo alatt megy a „su” is!
Legalább is nekem igen. 😉És megkapod a teljes PATH-ot is? Mármint az sbin-ek belekerülnek?
